Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Hazám - gyökerem

Szívem sebesebben ver,
ha látom újra a határt,
kis lakhelyem templomtornyát,
kerteket... a Hazát,
s emberek hadát,
kikkel együtt lélegzem,
egy a nyelvem, gyökerem,
a Magyar!
Valahonnan mélyről
zsigereimből felzeng:
paták zenéje,
szilaj lovak dobogása,
hosszú-vágta, felcsapó meleg pára,
ló emberrel eggyé válva,
- kentaur égből jött hazát keresni,
hegyen-völgyön át, szélsebesen járt,
mire meglelé kincsét -
s megteremtették őseink
e szép hont,
hol szirmát bontotta:
a piros, fehér, zöld.
Volt:
hogy nem maradt kő
sem, és folyt; a fehér, a jó,
zöld fűre hullt piros vér,
- föld inni kért?
Népnek türelme volt erénye,
de nem telt mindig
mindenkinek kenyérre...
Vérszerződés született,
- jónak, rossznak együttes vállalása -
mi most is él(?), de nem értem:
miért esnek egymásnak,
húznak ennyien szanaszét,
és szaladnak annyian szét.
Nekik, nem ez a hajlék
a Haza, a Hazánk,
anyanyelvünk eredete,
hol ringatott anyánk?
Csak itt élhetünk,
saját kultúránkban létezhetünk,
itt csenghet szavunk,
itt vagyunk Otthon!
És itt vagyok itthon,
kezemben morzsolom
a földet, az édes anyaföldet,
görögnek ujjaim között
a sárgásbarna göröngyök,
magamba szívom mézes-kesernyés illatát,
érzem lüktetését,
hallom himnuszát, szavát:
te is óvjál, vigyázz reám!

2010.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom