Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Bánat szonett

Megérett már az idő a változásra,
Ezért lelkem már nem vágy semmi másra,
Csak az egyedüllét hű örömére,
S a semmi gyűlölt, elvarázsolt mérgére.

Valahol valaki tompán másra vágyik,
Elvesztett, szelíd szíve többé már nincs:
A sötét gondok elől menekülve,
Ó, a vásott, halovány kék égre szülve.

Magába dőlve, szelíd fényre éhesen,
Összeroskadva, bágyadt széken ülve,
Várva rá, hogy az istenek ökle üsse.

Léket verve a borzasztó hidegben,
Az öröm nélküli álmokat kergetve;
Lelkem keserves létét már ne tűrje!

2010. október 8.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom