Hibajelentés küldése

Egy Szonett Nélküled

Lerombolva s újra összerakva
Hasít belém ez a fránya érzés;
A kidőlt ajtók s ablakok alatt,
Elvásott, lyukas kabátom mélyén.
Ködbe burkolózva sírom szélén,
Formátlan, viaszos testek között,
Járhatatlan utam törött végén
Töltöm napjaim a halál mögött.
Kinyújtott, jéghideg kezem fölött,
Összedőlt városok képe mellett,
Szenvedésem nehéz súlyát nyögöm:
Elvesztettem szegény szerelmemet.
Így hát önmagamba kuporodom,
S mindenektől végleg elzárkózom...