Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Ádvent

Álmatlan éjszakából szaggatott szív sóhajt az égre:
Jó lenne kicsit már megnyugodni végre.
Végül elindulok - bár nem tudom mi végre -
Kalap, kabát, csizma és átvágok a réten.
Tétova hópelyhek szép keringőjében
Ropogva sietek templomunk csendjébe

Lassan érik már a lelkem
Ahogy a csipkét csípi a dér
Míg kicsi szívem buzgón kéri:
Jöjjön most már a fény!
- Csak kicsit tarts még ki, bágyadt remény!
Suhannak az angyalok
És utánuk én.
A sarkon túl ott van
Hívogatón int felém
Harang kondul
Zár csikordul
- Még csak a Szent van itt
és én.

A csöppnyi láng megrebben és most megsűrűl az éj
A csalfa hajnal megszegni látszik ígéretét.
Cérnavékonnyá feszülök, mint apró lyukon át a fény
Szétfoszló párát lehelek tépődve mit is mondhatnék
Nem lát itt most senki
Hát térdre hullva kérlelém:
"Javíts meg, Istenem,
Eltékozolt hitem lásd, tiéd."

Akkor egész közel jött,
Rám nézett s azt felelé:
"Nem értesz még semmit,
Kicsinyke teremtmény.
Hogyha te magad nem égsz,
Mitől múljon a sötét?"
Hát felgyújtottam szívem
És csonkig égetém.
Így értettem meg mivoltom
A templom rejtekén.

Szeghő atyának, szép gondolatáért cserébe

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom