Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Tobozálmú fák

Égig érő fenyőfák, nyersselyem ösvény,
napsugár csókja pirulós pergamen,
heverünk a szőnyegvirág buja öblén,
mind kiknek a perc fontos, a lázas jelen.

Kristálytiszta patak- tükör, benne a szív
templomi csipkefodrot: másik szívet lát,
tobozálmú szép titok megfejtésre hív...
Fejted a fagyökerű hieroglifát...

Hüvös áramlat az erdőt megharapja,
az ég arcán elszürkült harag folyik szét,
ezüstlánc vetül rá az erdőkalapra,
vasfogú csattanás. Ránk omlik a sötét.

Én nem rettegek- két karod óvó sátor,
gyantás csókodban már elolvadt félelmem,
itt vagy e mozdulatban, örökké, mától,
fénycseppek ébrednek mogyorószemedben...

Teljesen eláztat a jégforró eső,
felhőmadarak szállnak - lebegő ruhák,
csokros a meleg, ártatlanul vétkező
buta két gyermek és a tobozálmú fák...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom