Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Mint fákon a fagyöngy

Mint fákon a fagyöngy,
Elpusztítja lassan, átszövi testedet,
Jön, nem néz semmit, elviszi életed.
A fagyöngy türelmes, először egy,
Majd kettő, végül már száz...
Addig, addig, míg elemészti a fát.
S te nézel, hová lett a nagy fa,
Hová lett sok száz ember?
Mint a fagyöngy, a rák is pusztít,
Óh, mennyi lelket ontott már ki.
Néha hirtelen, oly váratlanul,
Észre sem veszed, s a lét halálba borul.
Elillan az élet vidám fátyla,
Elborul minden sötét gyászba.
S mindez csendben, mély fájdalmak között
Szomorú némaságban, kedves falak mögött.
Egy utolsó erőfeszítés, s megint pusztított,
Új embereket a sírba taszított.
Mikor ér véget-e szenvedés,
Mikor nem lesz veszélyeztetve se ő, se én?
Oly szörnyű tehetetlenül nézni,
Várni, hogy feláll és elindul mégis.
Szól hozzánk, és újra nekünk mesél,
Eltűnik életéből minden szenvedés.
Eltűnik! Óh de milyen áron?
Meghal, nincs többé és már nem látom!

1992. március 3., Nagypapám halála után írtam 17 évesen

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom