Hibajelentés küldése

Fénykör

Köreimet csendben porba rajzolom,
nézd, opáljaim kavicsokká váltak,
jövőjük nincs, s nem díszei a mának -
hiányod ezentúl némán vonszolom.

Már sosem fogom elsuttogni neked
az áloműző, szerelmes szavakat -
nem tudhatod, mennyire akartalak,
hisz csókom nem égette rád a jelet.

De az érzés, mit fényből fontam köréd
tiéd, s ápol, ha elesel sebzetten,
betakar, ha rád tör a gyilkos sötét -

arcod simítva - mit én nem tehettem -
rád borítja az emlékek lágy ködét.
Álmodd hát, hogy te voltál, kit szerettem!