Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Asztalomra hajtottam...

Asztalomra hajtottam fáradt fejemet.
Szemeim előtt időcseppek peregtek.
Lassan, gondtalanul vánszorogtak sorban,
majd eltűntek, csíkot sem húzva a porban.

Utánuk fordultam keresve-kutatva,
merre csordogálhat az idő patakja,
de elszálltak azok rég, ellopva minden
bennük rekedt gondolatkincsem.

Borúsan hátradőlve arcomat láttam
a falon függő tükör tálalásában.
Rosszallóan tekintett rám másik énem.
Sápadt volt, s ráncos... nem én vagyok mégsem.

Megrezzent az idő, majd megfagyott végleg.
Ellopott testembe visszatért az élet.
Az asztalhoz ült, én meg csak néztem
üveg mögé zárva, mint a tükörképem.

Lehajtotta fejét, úgy nézett el messze,
mintha bútoromban egy hibát keresne.
majd elfordult, s végül észrevett engem
a falra szegezett keret üvegében.

Megrezzent az idő, s tovább folyt ismét.
Én szótlanul néztem édesapám tükrét.
Szívem dobogása törte meg a csendet.
A kép mutatta őt, vagy ő nézte a képet?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom