Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Kegyetlen kupola alá dőltél

Kegyetlen kupola alá dőltél,
s te nem ápolsz anyám.
Sarokban tócsacsend,
rám mordult az ég,
ideje könnyet ejteni.
Nézem fekete harisnya
alatt holdvilág sarlód
nem takarja vörös öröm,
széthullnak tagjaid, pihensz.
Rám marad sok cipőd,
kis deformitás, induló bütyök
már nem feszíti tovább.
Barna bársony tested
decens little black dressben
nyugszik, arcodról eltűnt
a mindig apró mosoly.
Nem féltelek őszi széltől,
sem hidegtől, a halottak
már nem félnek semmitől.
Ötvenöt éved elszelelt,
csöppnyi párád már nem hagy
nyomot párnán, lepedőn.
Tested kivédte a sok fekvést,
szép combjaidban ér nem szalad.
Melletted állok, nézem arcod,
megfogják mellemet.
Bután hátrálok a szűk térben
- igazolásom van -
99 év szüzesség, ennyit hagytál
rám, nem adom magam.
Hatvanhatezer a koporsó,
a szemfedél, a sírásók verejtéke.
"Márványba vésve csak egy szó"
- írtam egykoron s most keresek
betűvetőt - fekete legyen - mondom.
Hangorkán zeng a sír körül s áll
a tömeg, vizslatják arcomat.
Apámat tolom hangtalan, csak
a tolókocsi zörög kicsit.
Ő sír helyettem is, így kötöttünk
alkut. Még nem tudja, hogy
három hét, majd szidom, mint a bokrot
mert ő is elhagy, akárcsak te.
Hűtlen szeretőim voltatok.
A gondnok, ki mellemet markolta
akkor ott, szeptember huszadikán,
már máshol sántikál, lábát
elvitte a fanyar humorú cukor.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom