Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Köszönet

Az embernek már természetes néhanap,
hogy itt van a Földön, valahogy idekeveredett;
Pedig valahol, valamikor született egy mag,
s ki vállalta, hogy hordja szíve alatt, az Te vagy.
Te vagy, ki vállalta, hogy testéből táplálja testemet,
s amíg csak csetlek-botlok, fogja majd kezemet.
Te vállaltál minden átvirrasztott éjszakát,
mikor nem jött szememre álom,
vagy épp elborított a láz.

Te vagy, ki mindig jött az első szóra, s
te tanítottál minden szóra, hogy
kék az ég és zöld a fű, habár
néha feje tetejére áll az egész világ.
Megtanítottál, hogyan csitítsam a haragot,
hogy használjam, de ne nézzem a tegnapot;
megtanítottál mindenre Édesanyám, csak egyre nem;
ha fáj a szívem, hogyan rejtsem el?
Nem véletlen tudom az sem,
sosem takartam el könnyeimet.

Arra tanítottál, ha kapok valamit,
azt meg kell köszönni;
hát én kaptam valamit
és most megköszönöm neked:
Köszönöm Édesanyám, hogy vagy, és köszönöm az életemet.

2011. május

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom