Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Délután

Elnyúlik rajtam a délután az ablaküvegen át,
Megperzselt a lábujjamtól a homlokomig,
Mozdulatlanul állnak a fogaskerekek az időben,
Füstöt fújok lassan a világra, gondolkozok, merengek.

Nem tudom, mennyit szolgáltam le abból,
Mit nekem kovácsoltak történetté az istenek,
Nem érdekel, milyen: nagyvagy kicsi kövekkel
Szegélyezett. Csak perzselődök, mint egy darab papír.

Terepasztallá válik bőröm, elkorhadok lassan,
Mert születtem, hogy magamat magamra hagyjam.

2011. május

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom