Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A Világ

Lába kelt a világnak,
feléledt és arrébb ment,
magam hagyott idelent,
egyedül vagyok a sötétben.

Itt nincs idő sem lét,
megszűntem létezni nincsen tér,
itt lebegek látom fényét,
a sötétségben érzem a végét.

A messzeségből hallom hangját,
elvetette a félelem magvát,
átölelném és vigasztalnám,
ha tudnám még hinni kérlelő szavát.

Megjelent egy hamis tér,
ahol vörösen izzik az ég,
az égnek tengerén hajózom feléd,
az örvény karján alászállnék.

Újra látom kis világom,
kinyílott, mint friss virágom,
mint született úgy el is halt,
rothadás támadta meg egy betegség,
minek neve Emberiség.

Mint rálépett a virág földre,
lépte nyomán egy világot ölt meg,
ha rózsa lenne világom,
tövis állna szívembe,
bélyeget égetne létemre.

Világom már csak hervadt álom,
elhalt és a jövőt várom,
tova tűnt az álomkép,
világomnak lába kélt.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom