Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Nyár

Szaladgál át nyár a mezőn,
a lángvörös haja kócos,
pirospozsgás arcocskáján
csöppnyi ajka édes, csókos.

Vörös szeplők arca búbján,
pipacsvirág nyílt belőle,
lába nyomán zöld fű serken,
édes illat száll felőle.

Vörös haját viszi a szél,
lágy és selymes árvalányhaj,
édes nektártól illatos,
kísérgeti méhecskeraj.

Patak partján szitakötők
vidám tánccal köszöntik őt,
nyári szellő lehelete
frissíti a tarka mezőt.

Erdő közepén a patak
lassan kúszik, halkan csobban,
csendben csorog, míg csak bírja,
erdővégen csak megtorpan.

Susog a sás, táncát lejtve,
karcsú szára hajladozik,
gólyahír a rejtély kulcsa,
friss reggelen harmatozik.

Megérkezett patakpartra
piros lábú gólyagyerek,
nagy most a csend, néma a táj,
megnémult a békasereg.

Lépked Kelep óvatosan,
keresgél, mert nagyon éhes,
de a trükkös békacsapat
nagyon hallgat, nem beszédes.

Ballag a nyár, még nem siet,
fű közt érlel friss szamócát,
csiklandozza melegével,
nagyra nyitja rózsaszirmát.

Reppen sárga villás szárnyú,
csodás lepke tarka rétre,
várja őt szentjánosbogár
szeretettel estebédre.

Mulatságra készülődnek,
kézfogó lesz, nagy a titok,
szentjánosbogár a kérő,
minden veréb erről csipog.

Tarka lepkénk nem is sejti,
ő lenne a boldog ara,
ő a szíve választottja
bogárkánknak, napsugara.

Tücsökkoma hegedűjét
nagy boldogan húzza-vonja,
kaszáspók-né díszes hálót
az estére vígan fonja.

Langyos estén teliholdkor
minden rovar mulatozik,
pezsdül véred, szisszensz halkan,
szúnyog Béla falatozik.

Lágy tekergő, lanyha szellő
megbolondul, süvít, tombol,
villám csattan, szikra perdül,
nászsereget szertevonszol.

Erdő ropog, tűz lett az úr,
lángnyelvével fákat nyaldos,
nagy haragú viharkirály
villámmal lő, láztól csapdos.

Szelíd, édes nyár megőrült,
csúf boszorka lett belőle,
minden földnek teremtménye
menekülve fut előle!

Villámkezű, torz fúria
száz darabra cibál álmot,
sebbel-lobbal széjjeltép
most ezer gyenge, csöpp virágot!

Bűvkörébe vonzott a nyár,
sejtelmesen babonázott,
lágy dallammal, mézillattal,
érzékekkel hadonászott.

Rettenetes nyers erővel
itatta a szikkadt tájat,
könnycseppjével erőt adott,
kibontott egy rózsaszálat.

Megszelídült gyönyörűség
vígan szökken át a réten,
vörös pipacs arca búbján,
nézi báját tótükrében.

Selymes haját viszi a szél,
koszorút fon nap reája,
dalol a nyár, víg zene szól,
száll az évszak muzsikája!

2011 nyara

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom