Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Régi kép

Fehér fal közepén,
a kis asztalka felett,
Egy festmény lóg,
benne hölgy, kedves a szeme.

Derűsen csillog,
lelkének két tükre,
Ha tudna,
ajka mosolyra görbülne.

Velem nevet tán,
vagy rajtam gúnyolódik,
Nem tud kacagni,
beszélni úgyszint.

Pedig kérdeznék tőle,
hogy került ő ide,
E szép díszes keretbe,
ki foglaltatta be.

Talán családtag,
vagy jó barátunk voltál,
Messzi-messzi rokonunk...
ó ha beszélni tudnál.

Válaszolnál arra,
mi történt itt réges-rég,
Mily titkokat rejt-e szoba,
ebben segíthetnél.

Nem tudom ki vagy,
nem hallom hangodat,
Ismeretlen az arc,
és már nem találkozunk soha.

Mert te csak ülsz, vidáman,
mikor már véget ért az életed,
Én állok itt, önsajnálatban fetrengve,
pedig még élhetek, még kérhetek,

Hogy legyen más egy kicsit,
még tudok változtatni,
Te meg csak ülsz,
segítségért sem tudsz szólni.

Egy kis asztalka felett,
kopott keretben,
Egy hölgy ül, szeme azt sugallja,
"Neked is legyen boldog az életed!"

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom