Hibajelentés küldése

Zakatolás

Csillagos éjszaka volt.

Dermesztő fagyot
Lehelt a tél a légbe.
Belül egy szív zakatolt,
S belevegyült a távoli dübörgésbe.
Kis lámpások aludtak ki,
Látni a szobák ablakában...
Távolról figyelte valaki
A Nagy Ismeretlen alakjában,
Irigyelte tőlük a fényt.

Dübörögve jött a halál.

Belereszkettek a fák.
A hömpölygő vihar kikacagott
Minden fájó közönyt,
minden felkavart indulatot.
És sikolt a múlt,
Mert tehetetlen a jelen.
Mint millió hópihe hullt,
Úgy dőlt össze a végtelen
Azon az éjjelen.

Tüzet okádott a végzet.

Hiába sajog a szív
Ha mások nem érzik!
Nyomában amerre lép
Sóhajt a föld s vérzik.
Kanyargós pálya az élet.
Reggel a város újra ébred,
Csak a Nagy Ismeretlen nem látja,
S míg valaki várja,
Zakatolás járja
A messzeséget...