Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Az én anyám

Az én anyám nem ringatott,
amikor én megszülettem.
Úgy mondták, hogy halott, halott,
újszülöttként árva lettem!

Amikor kisgyermek voltam,
karjaiba nem vett engem.
Nem becézett soha-soha,
pedig szerettem, szerettem.

Az én anyám megvigasztalt,
elég, ha csak rágondoltam.
Csend hangjain mesélt nekem,
amikor kisgyermek voltam.

Az én anyám nem aggódott,
ifjúkorom bolondságán.
Sem fiának esküvőjén,
szívből jövő választásán.

Tudom, ha napjaim nehezek,
sok-sok keserv vehet körül.
Rám tekint a csillagokból,
megvigasztal, s szívem örül.

Az én anyám szép nagymama
nem lett soha, nem lett soha.
Nem nevetett rá boldogan,
sem fiú- sem lányunoka.

Mégis mindent odaadott,
az életét adta nékem.
Így érettem halott, halott,
mióta én élek...régen.

Temetőbe, ha kimegyek,
elgondolom, mi lett volna.
Milyen élet várt volna rám,
ha ő mégis élő volna...

Mit vesztettem, azt csak sejtem,
de köszönöm az életet.
Amit egykor tőle kaptam,
s Ő álmomban élő lehet...

Anyák napján rágondolok,
Csillagútra réved szemem!
Azt mondták, hogy halott, halott,
Ám ott él az én anyám nekem!

Debrecen, 2008. május 2.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom