Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A fájó szív bús éneke

Egyre messzebb kerülünk te meg én,
S azt érzem, hogy nincsen már több remény.
A végső szót te fogod kimondani,
Mert én nem akarok szakítani.

Szívem fáj, és érzem, hogy szeretlek,
S az utcán is csak téged kereslek.
Sajgó, vérző szívem kitártam eléd,
De teneked ez mind nem volt elég.

Már nem úgy látom a világot, mint régen,
S a csillagok is szomorkodnak az égen,
Milliárdok vannak belőlük,
Mégis magányosan élnek, távol tőlünk.

Kérlek egy esélyt adj, ó csak egyet!
S régi dolgaink fölött hunyj szemet.
Minket egymásnak teremtett az Isten,
Rajtad kívül tényleg senkim sincsen.

Ne mondd, azt hogy nem szeretsz már, vége!
Kérlek, ne tedd! Az Isten nevére!
Nem érted, te bolond, hát még szeretlek!
Meghalok, ha engem most menesztesz.

Vagy átvertél, kihasználtál orvul?
Ezt nem bírom, szívem összeszorul.
Hadd mutassam, meg, hogy mit tennék érted,
Ha nem engeded, meghalok, érted?!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom