Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A Fény

Napok telnek nélküled
A percek üteme ugyanaz
S lomha magány nyomja a szívet
Mindig más, és mégis Az.

Haloványan gyúlnak a csillagok
Az éj, mint gyötört öreg kocsi zörög
Keresztül Ott, hol a fény csak vacog
S kocsisa örege az éjnek, mi örök.

Fátyol került vén arcára a napnak
Körötte bús arccal állnak Ők
Kiknek arcán a könnyek ríttak
Békés kalózok és távoli kikötők.

Elapadt vize a pataknak
Nem itatja már az Időt
A réten a borjak már alszanak
Arcukra a hold éji álmot szőtt.

De a távolban egy öreg lámpa ég
Fényéhez gyűlnek az erdei neszek
S csodálva, hogy ég ily rég
Egymást feledve melegszenek.

Ritka az efféle láng, majd hogy nem csoda
Fényében nem érdek ki ember, ki állat
Ki jó, ki rossz, ki bátor vagy épp tétova
Csak egy a szent, a minden és a több
Mire nincs se ok se magyarázat
De szívedbe e fény nem hiába költözött.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom