Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A horizont felé

Vitorlát bontva az élet tengerén
Kihajózok újra a Horizont felé.

Félelem láncait letépve magamról
Indulok útnak teljesen szabadon.

Kikötőmet elhagyva búcsút intek ismét,
Vár rám a szeszélyes óceán, s a kék ég.

Bár még nem látom világítótorony fényét.
Ismeretlen vizeken teljes a sötétség.

Csak haladok előre, szelem a hullámokat,
Erős vitorláim a végsőkig kitartanak!

Az árboc viharvert ugyan, de szilárd,
Iránytűmmel hamar meglelem az irányt.

Holdfényben megcsillanó habjai a víznek
Gyémántként ragyognak minden egyes szívnek.

Nem kincset kutatok, hisz már megleltem,
Fényét örökké őrzöm lelkem mélyére temetve...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom