Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Szárnyalni

Bezárt testemben béklyó volt könnyem
Nehéz ólomként húzott a földre
S hiába próbált szabadulni lelkem
Megadtam magam, álmokat temettem

Elfeledve a szabad szárnyalást
Idegenként itt élt a magány
Szomorúan, szürke ruhában
Unottan járkált fénytelen szobámban

De elűzted tőlem, ébresztett mosolyod
Napsugár csillant védtelen szárnyamon
Repülni hívtál, látni a végtelent
S hogy ne féljek többé fogtad a két kezem...

S most, hogy már mindent megtanultam
Kezed látom, ahogy kezemből illan
Zuhanni kezdek, forgok a térben
Nélküled szállni már tudok, de félek

Hát jöjj, s még egyszer emeld fel lelkem
Hogy lássam, előttem nincsen több felleg
Amin ne törhetnék át biztosan szállva
Hogy rátaláljak az örök napsugárra

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom