Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Te az voltál...

Néma sokadalom állja körül
Sírod csöndes, sötét gödrét.
Madarak tollai hullanak,
És forró-fájó könnyek
A jeges földön szerteszét.
A pap, ki nem tudja,
Istennek mely szolgáját temeti,
Üres gyászbeszéddel
Emléked szennyezi.
Nem tudhatta, hisz nem mondta senki sem,
Ki voltál Te - az idegen,
Kit nem űznek már a forró vágyak,
Csak fekszel itt hidegen.
Bárcsak elmondhattam volna,
Hogy Te a Minden voltál
Egyszerre - és Semmi sem!
És láttam, sokan tudják
Mind e titkaid.
Mi volt, mi a végső csüggedésbe vitt...
S mi, ami az egekig röpített,
Mint a vándor sólymot, kit
Vadászszelleme hatalmába kerített
Ott a magasságba’.
Mi volt benned a mélységes
Szeretet, mit valójában
Megélned sohasem lehetett,
Csak vágytál utána.
Kergetted szüntelen,
S balga szíveken tapostál,
Bár néha úgy érezted,
Elborít a posvány,
Nem lelhetted meg
Azt az utadat,
Mit a Mások helyesnek mondanak.
S maradtál Te nekik s magadnak
egy megoldhatatlan, titokzatos talány,
Szürke birkacsordában a fekete bárány.

2012. február 3., Kedvesem temetésére

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom