Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Márta estéje

Amikor az ajtómat kinyitottam Mártám előtt
És megmutattam üres házamat,
Hófödte ajtóm nyikorgott
A magányosság súlya alatt.

Mártám mosolya konyhámba belépett.
Égő szeme gyertyát gyújtott és éreztem,
Ahogy az üresség megtelik igaz szeretettel,
Miközben a sötétben lovak kergetőztek
Az északi hideg széllel.

Képzeltem, ahogy az udvaron lovak táncolnak
És tüzükben nyakon harapják egymást,
Hogy bőrük fájdalmaként mutassák a szerelmet.
Úgy csókoltam Mártát szájon,
Félve és őszintén,
Akárcsak egy őszinte gyermek,
Hogy emberként mutassak
Egy szerelemre váró nyitott férfi lelket.

A lovak izgatottan doboltak már,
Miközben Mártámmal koccintottam az új évre,
Ami éppen elkezdődött.
Hát mérgesen én is dobbantottam gondolatban kettőt,
Hogy a múlt és a magány örökre eltűnjön.
Majd Mártám kezét óvatosan megfogtam,
Hogy érezze a most elkezdett új szerelmet
És boldogabb jövendőt.

Csókomra Márta izmos lovagló teste
És kacér szeme igent remegett,
De a mosolygós száj nemet mondott.
Tüzes kancám megharapott,
Majd a hóban játékosan körbe táncolt.
Aztán hirtelen elszaladt, eltűnt egy pillanat alatt.
Egy lovas szán csilingelt csak a távolból
A sugár úti hófödte gesztenyefák alatt.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom