Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Dacolj

Vonyító farkasod a mozdulatlan múlt,
benne béklyó feszül sebes kezedre.
Válladon vonszolod ezeréves batyud,
tompultan kapaszkodsz sötét ketrecedbe.

Míg támaszkodsz az emlékek aranybotján
üres jövőd kongó zárórákba fonnyad,
közönyös jelenben megfullaszt a posvány,
hiányok glédái lassan agyonnyomnak.

Most dacolnod kell a beléd karmolt korral,
lerázni magadról az öntvénykormoránt.
Ádáz versenyt futni félszázadnyi sorssal,

majd újjászületni a pirkadat derekán.
Vakító fénykristályban talán már látod;
albatrosz repíti a szivárványleányt.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom