Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Hasonlat-ok

Néha úgy szeretlek, mint kócló szél a fákat:
mint egy őserő, mely nem tűr zabolákat.
Máskor úgy szeretlek, mint hűs harmat a növényt:
itatja csókjával cseppenként a sövényt.
Aztán úgy szeretlek, mint macska a zivatart:
ölbe menekülve féli a zűrzavart.
S megint úgy szeretlek, mint felhőből bújó nap:
tízujjú sugárral hajadba belekap.
Olykor úgy szeretlek, mint túlpartot a tenger:
gyengéd simítással százszor-végtelenszer.
És még úgy szeretlek, mint alvó kedves álmát:
ölelve magához párjaként a párnát.
Gyakran úgy szeretlek, mint haldokló a hitét:
suttogja kérését, örök varázsigét.
Sokszor úgy szeretlek, mint lélek földi létét:
emberköpenyében belső, csöppnyi békét.

S mindig úgy szeretlek, mint világát az Isten:
magam teremtettem, semmi másom nincsen.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom