Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Kikelet

Elmúlt a fátyolos, langyos szellővel simogató tavasz,
S egy pillanat alatt, a tél karjaiban találom magam.

Senki sem kérdezte, hová tűnt a virág, a termés, a száraz levél,
Szívemből a sok-sok értékes, könnyed, drága érzés.

Eltűntek. Eltűntek egy szálig, s az egyiket nem követi másik,
De hiába is jeges a hó, szívemen a sebek mind forrók.

Hiszen darabjaira tépték gonosz ostobák,
Kiket csak álarcban csodál s magasztal e világ.

Összetörtek, megaláztak, átvágtak és leigáztak,
Majd lefödtek és elástak, hogy a kikeletet ne lássam...

Ám elfelejtették, hogy míg emlékem él,
Testem a földben gyönyörű magként él.

Így a tavasszal a hó alól fátyolszirmú virágként kibújok,
S előbb fázva, ázva, dideregve, de életem, tovább folytatom!

Így, lám, lehet tavasz, nyár, ősz és tél,
Emlékem bármit tesznek vele, tovább él.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom