Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Fájdalom

Furcsán néznek már rám az emberek,
Hogy így önmagammal beszélgetek.
Hű társa vagyok magam, magamnak,
Vigasza, reménye a szívemnek.

Csak a lelkem képes megérteni,
Hogy a fájdalom lett most mindenem.
Talán újra kellene születnem,
Vagy csak gyorsan, hirtelen meghalni.

Gyertyát gyújtok, ami az égig ér,
S ahogy legszentebb szentségből ered,
Fényes lángja most összeköt veled,
Ahol az út már örök létbe tér.

Érzem, hogy a fény féltőn ölel át,
Egyesít veled, ég és föld között.
Kezem nyújtom érted a téren át,
S a gyertya elfogy a felhők fölött.

Nem érlek el, szememből könny csorog,
Torkom szorít, de még hozzád szólok,
Ugye tudod, hogy hiányzol nagyon?
A gyertya leég, s választ nem kapok-

Így hát csak halkan suttogni tudom;
Álmodj szépeket, én szép csillagom...

Pécel. 2012. október 27.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom