Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Visszavágyok

Kalandozni már csak gondolatban járok.
Ahogy a valóság szétfolyik bennem,
Úgy lassan kifogynak a gyermekkori álmok.

Hasztalan létemnek nincs visszhangja holnap.
Apám bújával és reményével élve
Küzdök, de nehéz megfelelni a kornak.

Vágyaim csúszkáján iszapba ér az akarat,
S akárhogy szorítottam, Isten, a karodat,
Jövőt látni nem sikerült szememnek.

Mint a tél, én is remélem nyugalmát a mának.
Holnapban reményt sejtek és gyökeret a vágynak,
Tavasz-virradáson éltető erőt.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom