Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Hattyúdal (Anyai nagyapám emlékére)

Tomboló, jeges szél száguld az utakon,
valahol felcsendül egy szomorú ének.
Fájdalmas arcokról földre pergő könnyek
nem szegik a kedvét a zord, hideg télnek.

Vajon, míg e dal szól... Ki zokog ezalatt?
Kinek fájhat így e szívszaggató ének?
Kit sújthat ennyire az éj leple alatt,
bőszült haragja a konok, jeges télnek?

Anyámat hallottam egykor így zokogni,
mikor haláltusát vívott a nagyapám.
Csonttá aszott teste kezdett már kihűlni,
nótával búcsúzott mégis a nagyapám.

Fátyolos szemében megtörtek a fények,
nyelvén botladoztak, elhaltak a szavak.
Kristálytisztán csendült ajkáról az ének,
jeges szél süvített odakint ezalatt.

Éneke elhalkult, elröppent a lélek,
drága jó nagyapánk dalolva távozott;
Azóta is úgy fáj, ha hallani vélem,
azt a régi nótát, mely bánatot hozott.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom