Versek az álmokról
Lassan álomra csukódik a délután pillája,
ringatót suttog fülébe az éjszaka leánya,
álmában keringőt táncol a reggeli szellővel,
megpróbál versenyre kelni a rohanó idővel.
Mikor rád nézek, nem kereslek többé.
Itt állsz előttem, lelked fehérben,
Angyalszárnyú teremtmény.
Gondolok Rád, ha feljön a Nap,
ha
eljön az alkonyat, mint a szép
éjjel
az égen, a szeretet a szívemig
érjen.
Csillámló permet fröccsent az égre,
az éj sötét vászna kifeszült végre,
a holdkaréj ezüstszálon függött,
s ringatva bódult állapotba küldött.
Már egy hete csak a dalára
Gondolok mindig dudorászva.
Nyikorgó hangjával, ölében
Pihenve alszom el sötétben.
Kinek könnye citrom,
Lelke torma,
S ásva van már a koporsója,
Lelkének minden mozzanata elvész.
Mikor az Úristen a dákót
a csillaghalmazokba lökte,
a nagy mindenség még nem látott
akkora karambolt, a ködbe
gurultak szanaszét, és újra
egymásba estek, mint részegek,
vagy gyanútlan fekete lyukba
hullottak, hát rögtön vége lett...
Legkedvesebb állataim
A macskák aranyos állatok,
Kik mindig várták,
Hogy szeretett gazdájuknak dorombolhassanak.
Édes hullámaival elringat az ágy.
Kristálytiszta habok között csónakázol,
itt, a hullócsillagok alatt.
Minden gyors, minden villanás.
Lenge álmot csókolt szememre az ábránd,
vágytam s öledbe fészkeltem magam,
álomnászba zuhant szerelmünk várt ránk,
mely dobszerdától szerelemcsütörtökig
magával ragadt.
felkap majd szél visz el
ennyi csak ennyi kell
tél végi színtelen
felhőkön tereken
csendbe zárt maradás
szaladnék akarás
bújtathat becézve
felszínes legmélye...
Már nem megyek Svájcba soha,
az én sorsom oly mostoha,
álmom maradt egy utazás,
egy utazás és semmi más...
Képzelem a világot,
olyan amilyennek szeretném,
azt teszek, amit akarok,
olyan, mint egy játszótér.
Ha nagy leszek, világgá megyek!
Megmászok minden dombot és hegyet!
Átúszok hullámzó, viharos vizeken,
Átverekedek a vad rengetegen!