Versek az álmokról
Vörös hajnalok egy sugárszemét
Láttam halványan, majdnem pirkadat volt -
Kelni készült és új, mennyei szép
Arcán pár felhő mély árkokat rajzolt;
Még lomhán tűrte, hogy sugarait
Lopja az a párás nyári kora fény,
Égnek emelte tüzét s karjait...
Még sötét van, de virul az ég,
Színesedik, de alszik még.
Rózsaszínbe öltözik a táj,
Álmom már a felhők fölött jár.
Mint folyó élet,
úszik az út,
a bokrok között
töviskavics mozog.
Talán a Hold hozott,
vagy egy színes gondolat,
talán avar alatt megbújó,
piciny virág,
talán a Nap hozott,
mikor rám gondoltál,
vagy egy belém dobbant,
megálmodott világ...
Virtuális térben... már ki tudja, hány D-ben,
könnyen utántöltött, üres ígéretek
látványosan robbannak szét a semmiben.
Immunis övezetben eltűnt bűnjelek...
Az élet nem mindig habos torta,
Mondta a bohóc halkan és búsan.
Majd letörölte az édes masszát,
Amit mások nevetve dobtak rá.
leszállt az est, és te még ébren vagy
már nem bánod a múló perceket
érzed, a csalfa idő cserbenhagy
s az éj elfedi minden tervedet
Álmosan kémleltem a függönyön át
a néptelen, kihalt, magányos utcát.
Későre jár. Közeleg a holnap már.
Bár pislákol még itt-ott némi világ,
a városka is aludni készülődik már.
Maradjon így csak
nem kell már változás
ajtónk rozsdás kilincsét
ne fogja senki más
csupán a hajnali reménysugár
halvány fénye üljön
a vasat is emésztő penészre
mi elhagytuk rég...
Bársony talpán lopódzik hangtalan,
s álmosan nyújtóz végig a tájon
szürke testével a hűs alkonyat.
Dorombolva henyél a díványon,
majd kárpitjának szálai közé
karmolja az elmúlás árnyait.
Sötét lovas: A Szürke Boszorkány
Csillag nélküli az éj, és búzatábla ég.
Csapnak fel a lángnyelvek.
Rémült emberek sietnek a rengeteghez.
Jobbra akad egy egérút,
Arra kerekezem tovább.
Álmod lehet száz,
néha bizonytalan,
mint egy rossz alapokon nyugvó ház.
Nem könnyű, de tarts ki reményekkel,
ha elérted álmod, megnyugvásra lelsz.
Együtt keltél velem, mint a Nap,
Fényből huzatot húzva az éjszakai rémálmokra.
S elmondtad egy pirítós mellett,
Hogy csak én vagyok a te számodra.
A remény illatát érzem
minden egyes számon tartott érzékemmel.
törött lámpaburaszilánkokat hord szét az est
pasztell színekben játszik a hajnal
egy-két pillanatra néma zaj...