Versek az álmokról
Az Élet oly gyorsan halad,
álmaidat soha hátra ne hagyd!
Harcolj érte, valósítsd meg!
A kétkedőknek most mutasd meg!
Álmatlanság, régi jó barát.
Ismerem már jól!
Nézem csendben a szobám falát.
Apró fények, nesztelen felleg,
Nincs más velem,
egyedül a sötétség ölel.
Láncok miatt földbe gyökerezve egy hely sincs, ami otthonom lehetne.
Leragadtam egy helyen, és úgy érzem, nincs egy hely sem, mi befogadna engem.
Sétálgattam a város poros utcáin,
Nézelődtem, mi minden adatik.
Egyszer csak egy óvatlan pillanatban
Beléd ütköztem, de nem voltál egymagadban.
Anyali szeretet
Minden reggel egy álmot eltemet
Angyalok gyöngye...
Az élet nélküled megy el...
ne tűnjetek el hát, remények!
Találkoztam önmagammal,
Valami haldokló világ
Semmibe vesző peremén.
S én csak álltam.
Csak egyetlen kívánságom van,
Az, hogy te velem legyél.
Minden egyes percben hiányzol,
És csak téged akarlak.
Álmodtam egy új világot.
Számoltam benne ezernyi virágot.
Megtaláltam benne létem értelmét
S megláttam benne szívem kérelmét.
Tündérkertben, tündérkertben,
álmok földjén sátrat vertem,
fejem fölött kék ég ragyog,
tündérek közt vendég vagyok.
Ada King Byron emlékére
Sorozatos vad értelem,
Magyarázat-magma, igen,
érzelmes, mézes kérelem
Csodálatos világban jártam álmomban.
Köröttem fénylő csillagok ragyogtak,
Mellettük szép, színes virágok nyíltak.
Mennyben éreztem magam boldogságomban.
Hősiesen kúszik,
hálójába csúszik
az idegen selejt,
Amnézia Úr
nem felejt,
sötét, puha hópehelyágya s
gesztenye-vágya
csak kúszni, kúszni tovább.