Versek az álmokról
Késő éjjel azon gondolkozva
Vajon mit érhet az életem
És bírni fogom-e ötvenévesen
Azt amit régen elgondoltam
Ott ültünk egymás mellett
Mélyen lelkünk szemébe nézve.
Mosolyod mosolyommal érkezett,
S találkozásuk csókkal született.
Csendes kékjével
beborít az alkony,
harmattól csillog már
az összes virágszirom.
Rájöttem, hiába próbálok elmenekülni,
A gondolataim elől nem tudok eltűnni,
Mindig csinálok valamit a hangok ellen,
De nem hagyják, elmém rendben legyen,
Én pozitív dolgokra szívesen gondolnék,
A negatívaktól inkább csak tombolnék,
Nem tudom, hogy lehetne ezen túllépni,
De lassan úgy érzem, nem fogom túlélni...
A dal álmot hoz nekem
Egyedül sétálok a kerti fák alatt,
egy csodás kis rigó dalolgat ott nekem,
kedvesen figyeli álmodozásomat,
csendben hallgatom őt az árnyas fák alatt.
Ha egyszer óriás lennék,
a tengerek térdig érnének,
sziklák, ha rálépek,
kavicsként szöknének.
Kis unokám alszik éppen
Ludányban, a ház tövében,
Ülök vele szépen, csendben
Itt az őszi napmelegben.
édes nektár
gyümölcsraktár
itt vagy a gondolatomban
a kóstoló pillanatomban
Gyertyafényben úszik minden,
szememben álom még nincsen,
alszik mindenki, jó és gonosz,
az asztalon a papírdoboz.
álmomban magamra maradtam
azért még egy darabban
nincsen folytatás
elvitte valaki más
azért nincs világvége...
Éjjel van. Már megint
itt vagyok és fekszem,
puha ágy lágy ölén
újra megmelegszem.
Csend honolt az idő lábnyomán,
szürke füst szállt fel az égbe.
Vadhús illatát vitte tovább,
és kódolt mindent emlékeikbe.
Megélni pillanatok töredékeinek
milliomod részét,
erre vágyom.
Hagyni, hadd rohanjon
kétségbeesetten az idő.
Szeretsz-e még, kedves, kérdezem.
Féltelek, hiszen mindjárt itt az ősz.
Vagy csak álmomban, mely bennem időz?