Anyasággal kapcsolatos versek
Beütöttem kezemet,
Aztán meg a fejemet.
Sírtam is egy keveset,
De anyu jött, s rám nevetett.
Hogy ANYA lehetek
Megköszönöm nektek
Mit ti adtatok nekem
Nem cserélném senkivel
Drága jó Édesanyámnak Anyák napjára!
Vallomással tartozom az egész világnak,
Rossz gyermeke vagyok édes jó Anyámnak.
Komisz vagyok sokszor, s néha rossz gyerek,
Bocsánatot kérni óh, miért nem merek?
Néha képzeletben hallom még a hangodat,
emlékeimben felidézem kedves arcodat...
Befejeztem!
Elérkezik egyszer az a pillanat,
Mikor az utolsó cérna elszakad.
Amikor a pohár végleg eltörik,
Amikor Elég! Többre már nem telik.
Egy ideig sebzett voltam,
Kiáltva szótlan.
Bolyongott lelkem
Nem is e testben.
Mostanában távolodom, és egyre kisebb leszek.
Biztosan azért, mert már túl közel jártam.
Lőveni új-magyar Mária-siralom
Megfogyatkozott véreimnek, a magyar búcsúsoknak
Miért etettelek?
Mire neveltelek?
Égi kő! Méhemben
Miért cipeltelek?
Milyen érzés volt, anyu, tudni, hogy itt a vég?
Hogy innentől kezdve bármit is teszel,
a halál elől nincs menekvés?
Szia, anya!
Szól a baba.
Kösz, jól vagyok!
Múlnak napok.
Azt hittem, egy idő után számítok majd annyit,
Hogy elsőszülött gyermeked napja felderít.
Hegyek ölében párolgott a reggel,
a horizontra madárrajok szálltak,
s akkor varázsra előbukkant a tenger,
a parton a pálmafák vízben álltak.
Korán reggel, virradóra
Ébredtem én kakasszóra.
Mint amikor gyermek voltam,
Készülődtem izgatottan.
Anyám álmodik minden éjjel
arcához hajol egy angyal
s míg homloka ráncait simítja
anyám nehéz - sóhaját
szárnyai közé szorítja.
"Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű szirmokkal tele,"
díszes kötényét, ha levetkezi,
meglátod, mily erős, azt leplezi.