Anyasággal kapcsolatos versek
Anya a kapocs mindenben,
Öltöztet a hidegben,
Szavaival ölelget,
Néha szívet melenget.
Elengedés
Hogy merted ezt megtenni velem?
Váratlanul elhagytad őrhelyed,
Nem lehet, hogy emlék vagy csupán nekem.
Nem láthatom többé arcodat, nézegetem fényképeidet.
Mintha az örök fénybe
lépett volna anyám azon az éjen
rohantam felé kifulladva
talán utolérem
de eltűnt hirtelen az égbolt
különös tükrében
Kinek szeme ragyogott bölcsőnk felett égi fényben?
Kinek hangja védett, kísért át a félős sötétségen?
Ki vezette első léptünk, ki csókolta első könnyünk?
Kinek szeme kísért messze, iskolába télidőben?
Édesanyám ölelése volt az első,
Amit éreztem, és nem feledek soha,
Ő oly puhán karolt át, s volt védelmező,
S míg van, örök menedéket ad számomra.
Anyámra ünneplőt adtam
arcán kinyílt egy rózsa
maradék haját kontyba fonta
ha indulni kell - a szégyent
majd otthon hagyja
Eljött ez a nap is, a gyász napja,
itt hagytál minket búcsú nélkül hagyva...
Nem gondoltad te sem, hogy ez lesz a vége,
mindig erős voltál, de sosem értél révbe.
Anyává lenni legszebb a világon:
mikor szerelmem gyümölcsét
szívem alatt hordom,
drága hangját legelőször hallom,
törékeny kis testét karomban ringatom,
amikor értelmét nyiladozni látom.
Kedves édesanyám, üzenem Néked,
Nem felejtem el soha szép emléked,
Él még énbennem sok szépséges dalod,
Messze vitted rég madárdalos hangod.
Miközben a sírotokat
Rakom én rendbe,
Rózsákat ültetek
Bánatos nagy szívvel.
Lelkem egyik fele
Mintha tegnap történt volna,
dermedten kapaszkodtam a kórházi ajtóba.
Gyermekid kezemmel írom e sorokat
remélve enyhíti a múltbéli nyomokat
mely szívemig hasogat.
Elvágyódom néha már messzire.
Oda, ahol nem láthat senki se.
Hol kisírhatom magam, hogy ne hallják.
Hol nem szólnak gonosz, ártó szavak.
Mennybe szállt angyalom elreppent fölöttem,
anyátlan, reszketve összegömbölyödtem,
hirtelen suhant el, annyira nagy csendben,
bánat mély méhében megtörten csüggedtem...