Anyasággal kapcsolatos versek
Anyai tekintet
Kereslek, te tékozló gyengeség,
Tükörből visszaköszöntő tétlenség.
Könnycsepp, mely siratja múltamat,
Megtisztítja mély ráncaimat.
Képzeld, Anya,
Mióta élek, mióta vagyok,
A szót, hogy szeretlek,
Nem mondtam nagyon.
sose leszel boldog mondtad
szinte kijelentő módban
épp ettől volt olyan ijesztő
mint egy kinyilatkoztatás vagy jóslat
hogy a szekrényhez vágtam a széket
mint egy hisztis gyerek pedig csak
a tehetetlenség dühe akart szabadulni
a megbánás szégyene előtt...
Szabadság szárnyán repülnék oda.
Ahol nincsen idő, csak üres tér.
Ahol örökkön-örökké őrizhetném.
Mindenkit, akit szeretek én.
Van egy csodálatos szó,
akár az áramló folyó.
Semmiből teremt virágzó életet,
legzordabb tájon is dédelget.
Nekem nincs anyám!
Csak zsarnokom.
Mint idomított eb,
a láncon haldoklom.
Anyunak
Mindenhol ott vagy, sehol sem látlak,
nyomaid élőn porcicát ráznak,
könyvek és képek kapott emlékek,
hozzám majd szürkén visszaköltöznek.
Máig erősen él bennem a kép,
Ahogy kézen fogva kísértél gyermekként.
Nem tudtam még akkor, mi vár rám...
Anya
Az az angyal a temetőben,
szép fehér lepetyőben,
minden igaz jóságod,
nagymama iránti gondozásod,
ez az angyal jelzi, édesanyám,
a Te tisztaságod!
Konyha mély csendjében szívemnek fájdalma,
dejavu az illat - fahéj és az alma,
vén, zománcos tepsi maradt itt emlékül,
más ez a karácsony mese-almás nélkül
Jégszakálla nőtt a fának,
alatta fehér lepedő,
zúzmarákat sodor a szél,
nagyot harap a levegő.
Mint nád a lágy fuvallatot,
Hangjegy a szelíd dallamot,
Mint boglya a szalmaszálat,
Úgy szeretem anyukámat.
Isten veled, gyermeki életem.
Végképp felnőtté lettem.
Árván állok magam előtt,
de sajnálatra nem vagyok készen,
ki tudja, mi vár még rám, amit nem tudok, s majd nem is értek,
eddig sem voltam rest megölelni a kínt,
eddig sem szégyenültem meg benne,
s nem vagyok egyedül, úgy hiszem, efféle gyengülésbe`.