Anyasággal kapcsolatos versek
Mostanában sokat gondolok anyámra,
Ölelésére, na, meg mosolyára.
Mesélj még, anyu! Én hallgatlak!
Körülölel az álomvilág,
karjába vesz egy égi manó,
s tovarepít a kíváncsiság.
anya
Megsúgom, anya,
az Istenen keresztül,
már készülök
a napra,
mécseskét is vettem,
s új faforgácsot hintek
sírodra,
a nővérem is megkért...
Anyám mindig eltette az újat,
"a szebb időkre", mondta.
Most kezembe akadt az ódivat...
talán elrontotta.
Ablakomon kitekintek,
Egy csillagfényt lát meg két szemem,
Egy csillagot magában még nem láttam,
Biztosan az én édesanyám az.
Egy igaz Édesanya sohasem feled,
ragyogó csillagokból ugyanúgy szeret.
Minden nap megfogadom,
De megtartani nem tudom.
Könny szememet nem önti el,
Értetek sírnom nem kell!
Édesanyám
Jöhetnek zordon fellegek,
fekete vihar
seperhet végig arcomon,
Te ott állsz mindig
a régi kertben
aranyba játszó alkonyon,
és üzened, ne féljek...
vagyok volt-gyermek
bú-marta lélekkel
szemlélem magamat
akarom keresem
ki tán sosem voltam
s ki már nem is leszek
Anyám hallod, szűköl az éj
Ne félj lányom - ez csak a szél
Anyám, mintha ajtó nyílna
Kósza kuvik - párját hívja
Anyám érzed a hideget...
Andreának szeretettel
Finom babaillatod járja át a szobát,
Rád vártam, úgy érzem, egy életen át!
Szikrázott a nap, kék volt az ég,
kacagás töltötte be a reményt,
pihe-puha bársonyfalevél
hintázott az ág tetején.
Hideg szél süvít odakinn.
Az ősz dermesztő éjszakája ez.
Az áram elment, szívem didereg.
Nincs mellettem senki, ki megölelne.
Rózsaszálak illatoznak,
boldogságban felnyújtóznak,
körbeveszik zöld levelek,
tövisük nincs, éledeznek.
Magához öleli Napnak óarany sugara,
Ahogy anyja a keblére emeli gyermekét,
Langymeleg nedűjének terjed az illata,
Pici ajak hajtja szivattyúnak kerekét.