Anyasággal kapcsolatos versek
Somorjai Katalin (Kate_Somorjai)
Mikor még csak apró csoda voltál szívem alatt,
Már tudtuk, hogy mosolyod áttör minden falat.
S hogy vékony hangod utat tör a végtelen csendben,
Hogy szíved dobbanása tudatja velünk: minden rendben.
Mi, anyukák néha titokban sírunk,
Könnyeink jelzik szívünk fájdalmát,
Némán is beszédesebbek ezer szónál,
Mert az érzelem nyelve nem kiabál!
Becsukom a szemem, és téged látlak,
Minden nap, minden éjjel téged várlak.
Csak egyetlen szót mondanék neked:
"Hiányzol! Jó lenne együtt lenni veled."
Nem megyek sírodhoz:
nem vagy ott.
Lényed az, mi
szívemben itt hagyott.
Csend remeg a kőfalon,
ronggyá tép a fájdalom,
metszi szívem dérszilánk...
...elrebegem csend-imánk
Már nem vagy olyan pici, édesem.
Kisbabából kisfiúvá nőttél, kedvesem.
Végre hallom édes kis hangod,
Varázslatos, szebb mint bármelyik álom.
Magamban megrajzoltalak, milyen lennél,
hogy örülnél, hogy nevetnél,
ha várnálak, kicsit késnél,
elvesznék, s te megkeresnél.
Mindjárt indulnod kell
Szedheted a lábad
A takarítás kész
A padló épphogy szárad
Kérlek, jöjj el hozzám
Hallottam a lépteid,
Hallottam, hogy itt voltál,
Hallottam halk sóhajodat,
Te voltál az, édesanya.
Az arcát néha látom.
Szél túr belé a nyáron,
Kendőben ül a hideg konyhában,
Átéltem én is, hogy úgy fáztam.
Édesanyám, emlékszel még?
Mondd csak, anyám!
Emlékszel még, mikor kicsi voltam,
S a hasadban vidáman
Rugdalóztam?
100 szó, dicséret mit sem ér,
ezerszer csókolnám a kezét,
Bármit teszek, minden csak semmiség, hiszen értem élte életét.
Felnevelt, tanított,
minden nap értem aggódott,
ellátott minden jóval...
Dolgos asszony volt az én Anyám,
Korán ébredt, mikor még a Nap se kelt,
Későre járt már az asztali vekker,
Amikor ágyában nyugalomra lelt.
Anya
Egy szó, mi aranyba önti a napokat,
A hangját hallom, egy percnél tovább nem fájhat.