Anyasággal kapcsolatos versek
Hatvannyolc éved elszaladt,
őszre fordult már a hajad,
körém fonod fáradt karod,
kezembe temeted arcod.
Csodásak a reggelek,
ha meglátjuk a szépet.
S úgy veszünk egy új napot,
mint új lehetőséget.
Az Úr áldása kísérjen,
Bánat téged sose érjen,
Öledbe sok unoka férjen,
Hajára puszit kérjen.
Elment Ő, kiből csak egy van,
Akinek a világon a legfontosabb voltam,
Akit nem pótolhat soha senki sem,
Jó anyám ma eltávozott csendesen.
Álmodtam róla... csupa zűrzavart,
nem valósat.
Létező ritmus, ami felébreszt.
Siet... mintha űzné a fikciókat,
de csak lassan törlődnek a képek.
Türelem... tudom, majd elmosódnak.
Csak a hiány nem, amit érzek.
Legyen az a boldogság, ami
a szíved alatt megfogant,
és megérzed, érte élsz, hisz
általad lesz egy létezés.
Ó, hányszor ordítottam ott legbelül magam,
Bár a szám mindig néma volt s maradt.
Szerettem volna rád üvölteni,
(De megpróbáltam csendben elmenni.)
Megfojtasz!
Zöld szín, ismeretlen,
Idegen,
Belépve végtelenül rideg,
Hogy él még a kisember benned,
Ki döntésre vár...
1.
Szállj, szonett, a születése szívébe.
Ne úgy, mint egy jövőbe száguldó élet,
mert mesterien, mutatósan, megértett
megtiszteléssel kell mondd: szép ittléte.
Komisz kölykök
Fincsi néni óvónő volt,
szerették a gyerekek,
sok szép mesét mesélt nekik,
mondókákat, verseket.
Egyedül hagytál, anyám, egyedül,
omló világom úgy rám nehezül.
Fülledt a nyári est, izzik a menny,
kapzsi kis kín mar és gyűlik a szenny.
Szívünkben él az emléke s a hiány.
Négy felnőtt gyerek maradt, s egy kamaszlány.
Szívem boldog, ha lát.
Csak menjek én hozzád.
De akár egy nagy fal,
Úgy áll köztünk a távolság.
A csendben ami körülvesz
A sötétben
A hidegben...