Anyasággal kapcsolatos versek
Most, hogy lombokba költözöm,
s madarak dala étkem,
gesztenyegyertya kosztümöm,
megmaradt egyetlen ékem,
szelíd lettem, és tétova,
ügyelve, el ne szálljon,
szavaknak bűvös hímpora
még pilleszárnnyit várjon...
Áldd meg én istenem
az édesanyákat
emeld a mennyekbe
adjál nekik szárnyat...
Valami mozgolódni kezdett,
S az egész testem beleremegett.
A köldököm zsinórját rángatta egy aprócska
Apró, de mégis nekem ő egy igazi manócska.
Anya, végtelenszer mondott varázsszó,
melyet kimondva ott termett ő bárhol
egy tündérként, hatalmas angyalszárnyon
érkezett, s mellém ült az ágyon.
Te adtál életet nekem, te fogtad féltőn a kezem,
Ha betegen feküdtem, ápoltál erőd felett.
Álmaimat vigyáztad, csillapítottad a lázam,
Küzdöttél a betevő falatért, aggódtál gyermekedért.
Pólyában tartott, így értünk haza,
Megszülettem: aprócska csoda.
Bogár sem neszel, szú sem perceg,
Édesanya!
Gondos kezei közt térek nyugovóra.
Kapanyél-rágta tenyérrel
Sebesre simogatta arcom,
Csókja is ólom, nem anyatej,
Nyelvemre cseppen, el nem olvad.
Anyák napján szeretettel köszöntenélek,
boldogan, szorosan szívemre ölelnélek,
megköszönném Neked a sok-sok szeretetet,
az önfeláldozó, önzetlen segítséged!
Napokat gondolkoztam,
Hogy mit írjak le pár sorban,
Mégis sikerült az Anya-napon
Megragadni néhány gondolatot.
Erőt érzek, ha rád gondolok,
Anyám,
melynek gyökere a szeretet.
Ki karjaival bölcsődet ringatta,
ki halk szóval a meséket mondta
ki aggódva vigyázott álmodra,
s ki először tanított a jóra,
ki kezedet fogta és lépteidet irányította,
ki volna más... az Édesanya.
Anyám könnyű álmot akart,
hát robotolt, de este takart
fáradt, munkás két kezével.
Senki hozzá, oh, nem ér fel!
Ha a szívem beszélni tudna,
Megköszönné neked,
Hogy azért dobog bennem,
Mert felébresztetted.