Anyasággal kapcsolatos versek
Oh, anyám, de megrogyott földi sátrad.
Soha nem kímélted, s tépte gond, bánat.
Őrzik ráncok s csontjaid minden kínját.
Lelassult járásod, mint aki most kezdi földi útját.
Mezei virágból kötnék csokrot néked,
ha megtartott volna mindmáig az élet.
De te már az égi virágmezőt járod,
nem tépünk le többé virágot, csak álmot
Édesanyámnak
Lelkemben hálás vagyok neked,
nekem adtad a szerelmet,
nekem adtad az életem értelmét,
nálad nélkül nem élnék.
Rád gondolok most, Édesanyám,
Ki sehonnai, árva testemnek életet adtál,
S szemem Te orcád látta meg először,
Ki életem minden percében mellettem maradtál...
Egyedül él valahol messze,
Senki nem megy, hiába várja reggel, este.
Felnevelte nehéz élettel gyermekeit,
Megharcolt az életben mindenért.
Egy nő csak akkor tudja,
Hogy mi az igazi boldogság,
Amikor életet ad,
És a gyermek által
Az idő folyamán
Anyává érik majd.
Nekem te sose hiszel,
Ezért inkább hisztizel.
Megbántasz és meg is sértesz,
De bármit mondok, úgyse értesz.
Ha tehetném, szárnyakat növesztenék,
Angyalszárnyakat, hogy megláthassalak,
kit oly rég nem láthattalak.
Májusi orgona ága,
mily csoda-szép a virága.
Illata messzire árad,
üdvözöl édesanyákat.
Boldogan mutatom, hogy ő az én Anyám,
Szeretet, hála jut eszembe e szó hallatán.
Szeretet, melyet egy olyan nő iránt érzek,
Ki ott van velem, ha jönnek nehézségek.
Hála a sok jó cselekedetért, mit kaptam,
A gyengéd törődés több, mint amit adtam.
Anyám emléke
Úgy szeretnék hazamenni
Rohanni szaladni
Anyám karjaiba menni...
Édesanyám, éled a tavasz,
Napfény arcodon fájdalomtapasz,
Megölellek szeretettel,
Őszinte gyermekérzésekkel
Nőként élni nehéz,
Ha nem vagy
Tökéletes idomú,
Babaarcú szépség.
Anyamese
bársonytakarót terít az est
elpilled rajta a fáradt éj
régvolt veti ágyát ma sem rest
roppan a csend mint a kagylóhéj