Apákkal kapcsolatos versek
A gázsütőn ülve
arra gondolok,
hogy erre szánt-é anyám,
mikor kinyomott?
Messziről jöttél,
célokat értél
nem mindenáron,
akadt egy Káin
vagy egy jó "Áron".
Köszönöm neked, anya,
Hogy embert neveltél belőlem,
Álmodozó kisgyerekből
Gondolkodó felnőtt lettem.
Hozzád szólok, apám!
Miért hagytál itt engem?
El sem hiszed, mennyire hiányzol énnekem.
Nem gondoltál arra, hogyha itt hagysz minket,
Kit fogok várni munkából hazajövet?
Nézem arcod, mit szívemben őrzök,
arcod vonásaiból a mában válaszért könyörgöm.
Nézem arcod, s várom ajkad kedves szavát,
hiába minden, csak múltbeli hangod ölel át.
Mikor fiam keze imára kulcsolva fekszik testén,
látom szemében az elveszettség sötét birodalmát,
akkor kérdi ő, melyik útra lépjek, édesapám?
Kedves édesapám, de hamar elmentél!
Be jó ember voltál, engem is szerettél.
Húsz év telt azóta, nincs vége a gyásznak,
Hideg földben nyugszol, angyalok vigyáznak.
Apám meghalt - felsírnak az egek
lélekhangú kedélyed szivárog
- tudtad a halál önző és rideg
mint betűk-rajzolta pusztulások
fölmagasztal árnyék-küldetésed
zsoltárokban a szólam elvegyül
fogadd magadénak a jelenséget
- amíg az emlékezet feketül...
Újra láttalak. Élénkebben, mint akkor,
Mikor megpróbálok visszaemlékezni,
Hogy milyen is volt nevetés közben arcod.
Te meg nem akartál rajta elmélkedni...
A poros úttal tekeregve egyik este
Megálltam, magamban morogva a dombtetőn.
Mintha téged láttalak volna ismét
A sártóban merengőn.
Szólítlak téged minden nap, Apám,
Tudom, jobb helyen vagy, mint ez a világ,
S bár nem hallom lágy hangú válaszod,
Érzem, szereteted minden nap beragyog.
Ötvenkét év, ennyit már leéltél,
Családot, házat, hazát mindig is reméltél.
Itt van néked mindhárom, s bár egészséged csorba,
Gyermekeid melletted vannak szépen sorba.
Tudom, sok mindent elrontottunk,
De higgy nekem, még nincs késő helyrehoznunk.
Emlékszem, hányszor bújtam hozzád régen
Hányszor sírtam neked, hogy kérlek, ne menj még el.
Hideg párákkal
Sárguló levelek közt
Búcsúzik a kései nyár.