Ballagási versek
Könnyes szemmel lépek be
az iskolaterembe,
körülöttem díszes csodák
és zokogó anyukák.
Nem tudtam, hogy merek-e majd ide kiállni,
mert sokan néznek, s képes lennék elpirulni.
De megpillantottam az óvónénik ragyogó arcát,
ami elűzi az ember félelmét s búját.
Remegő kisgyermekekből
első osztály tanterméből
fiatalemberré lettél,
kilépsz most az élet felé.
Elballagtak a diákok,
Szomorú lett arcocskájuk,
Mert ahova eddig jártak,
Holnaptól másokra várnak.
Ünneplő ruhába öltözött minden,
hisz ma lezárultak a gyermekévek.
Megjelent a lobogó dicső sorral,
búcsúzva lépnek az iskolaudvarra.
Ezt a szép kis versikét
Anyukámnak szedtem.
Édesapám! De jó nekem,
Hogy itt vagy mellettem!
Egy vén diák jól ismert dal szerint.
Iskolájában is így nevezik,
pedig fiatal, tudásszomjú bölcs,
csinos nagylány, ma komor arcot öltsz.
Hát eljött a mi időnk,
Ballag a vén diák,
Ne sírj, drága anyám,
Egy új lehetőség vár ma rám.
Ma még azt mondják, a holnap vár.
Húsz év múlva már romokban áll.
Sárguló albumból kihulló kis kép
kezedben. Szép, bár már elfelejtetted rég.
Ballagunk, s a játékok közt
csendet, rendet hagyunk,
elhagyjuk az óvodát, mert
most már nagyok vagyunk.
Ovis szívünk bárhogy bánja,
kimegyünk a nagyvilágba!
Vár reánk a kicsi suli,
az lesz ám a nagy-nagy buli!
Ovis vagyok, de már nem sokáig,
elpirulok térdig, vagy bokáig!
Megtisztelt az óvónéni engem,
s amit adott, azt a verset zengem.
Óvodánktól búcsúzunk már,
játékok, ég veletek,
az iskola, mi reánk vár,
integetünk teneked,
óvónéninek köszönjük
meséit és a csodát,
emlékeinkben őrizzük,
mit kaptunk éveken át!
Bölcsiből oviba
ballag a Botika,
nem mond búcsúverseket,
nem sír most, és nem nevet.