Ballagási versek
A májusi "szellő" beszökött
az iskolánk ablakán.
Hangosan dübörgött
a végzősök ajtaján.
Első nap az iskolában,
utazás ez csodaországba.
A Gyöngyös patak partján születtem,
Udvarunkon folyt keresztül a patak.
Akad is nagyon sok emlékem,
Romantikus, kalandos és pazar.
Telnek a hónapok, peregnek az évek,
Szemem kislányt keres, de felnőtt nőt nézek.
Elmém zugaiban rejtőzködő képek,
Ha nem akarnám is, ezek mind mesélnek.
Nagyon, nagyon sok szeretettel
Írom e pár sort sok szeretettel,
ahogyan te életünket színesebbé festetted...
Ünnepnap a mai,
mégis könnyes a szemünk,
ahogy drága Kincseinktől
lassan elköszönünk.
Búcsúzunk most iskolánktól
minden kedves tanárunktól
szívünk tele emlékekkel
ellenőrzőnk jó jegyekkel.
Nemrég még félve kísértünk titeket az osztályterembe.
Aggódva néztétek a hatalmas padot, táblát, sírva kértétek,
vigyünk haza,
hisz nem tudtátok, mi vár ott rátok,
mennyi mindent kellett tanulnotok,
s oda miért kell mindennap járnotok.
Eljött hát a pillanat, búcsút intünk.
Eddig gyűjtött tudásunk minden kincsünk.
Sok idő, mit együtt töltöttünk, tudom,
Hisz én e sorokat itt sírva rovom.
Elmúlt egy év, gyorsan száll tova,
s bezár lassan az iskola kapuja!
Virággal a kezemben
Állok most elétek,
kedves kilencedikesek.
Elbúcsúzunk végre tőletek!
Szél borzolja fürtös hajad,
Elindulsz az úton,
Kezedet lassan elengedem,
Mégis te leszel az egyetlenem.
Zajong, zsibong, ujjong, ünnepel ma az iskolám,
Nyolc év eltelt, június van, nyaralunk, nincs tovább!
Fergeteges a jókedvünk, hiszen ma ballagunk,
És nemsokára az egész iskola elhalkul.
Kit viszel, folyó, és hova,
kinek kevés az otthona?
Kinek kevés, amit megismer,
új tájakra tartva hittel,
új napokat, új éjszakákat
szentelve jövendő világnak?
Azt csicsergik a madarak mama
Otthagyjuk az iskolát még ma
Mondd hol van a kék ruhám anya
A matrózblúzom is vasald ki hamar
Csípd ki magad anya rakd lokniba hajad
Teli vagyok izgalommal
Lufit vegyél egy halommal...