Ballagási versek
Elballagtunk
Hirtelen jött, pedig vártuk.
Hosszabb volt az út a célnál.
Azt, hogy itt van, nem gondoltuk,
Pedig ott álltunk a végén.
Vége lenne, ennyi, elmúlt?
Az, mi ilyen hosszúra nyúlt,
Lépni valamerre mindig nehéz,
Álmodozás és sok-sok tervezés,
Eleinte várjuk a végét mindennek,
De a térd már reszket, ha új közeleg.
Elballagtál és már nem érzed a terhet,
Melyet az elmúlt évek bizony rád tettek.
Megy az idő. Közelednek azok a percek.
A búcsú ideje, a ballagási versek,
A régi végek az új kezdeteknek.
Mi csak egy vidám osztály voltunk
Bátor fiatalok. Fiatalok, kik már felnőttek,
a hat legény s huszonhárom leány komédiájában
a megannyi között benne voltam én is.
Itt más, mint odahaza. A szűkös padok,
a zöld tábla, csak úgy porzott a kréta,
a filc most pihen, ez még a krétakor.
Itt hagyunk ma, pöttyös labda, legó, baba, autó,
tarisznyánkba Óvó néni tett be egy kis útravalót,
játszótér homokját visszük haza magunkkal,
négy boldog év emlékét sok kis barátunkkal.
Elbúcsúzunk iskolánktól, e darab ma véget ért,
Elhullajtunk pár könnycseppet az itt töltött évekért.
Tizennyolc kismadár ma elhagyja a fészket,
Nyomukba egy sereg diák figyelemmel lépked.
Verset írtunk egy jeles napra
összejöttünk kis csapatba
s rímeket tettünk a szavakba
Ballagni készülsz, ejtünk pár könnyet,
követjük az új forgatókönyvet.
Kibontott szárnyad repülésre kész,
tárt kapu várja, mikor, merre lépsz.
Éveken át Te voltál
biztos menedékem,
van Rólad a szívemben
sok kedves emlékem.
Mint a gólya, ki elhagyja fészkét,
Szárnyat bont s indul új hazába
E kis csapat merész vágyak útján,
Repesve lép a nagyvilágba.
Csak most jövök rá a legvégén
én magam is teljesen.
Mint porszemet, mit szélvihar fú,
úgy néz rám a végtelen.
Ballag már az agg diák.
Nem gyerek már, gondolja ő,
"Az érettségi! Az most a fő!
Elébe semmi más nem tehető!"
Így akarta a "Teremtő"...
Ballag már az agg diák.
Mikor megszülettél, karomba fogtalak,
életem kincse, mindig az maradsz.
Ám végtelen az idő, a kereke meg nem áll,
most már előttem egy fiatal férfi áll.
Útravaló
Az idő olyan gyorsan elszállt már,
nemrég még kisnadrágban hintáztál.
kis popódat csókokkal borították,
minden rokon kézről-kézre adva dajkált.