Ballagási versek
Zajong, zsibong, ujjong, ünnepel ma az iskolám,
Nyolc év eltelt, június van, nyaralunk, nincs tovább!
Fergeteges a jókedvünk, hiszen ma ballagunk,
És nemsokára az egész iskola elhalkul.
Kit viszel, folyó, és hova,
kinek kevés az otthona?
Kinek kevés, amit megismer,
új tájakra tartva hittel,
új napokat, új éjszakákat
szentelve jövendő világnak?
Azt csicsergik a madarak mama
Otthagyjuk az iskolát még ma
Mondd hol van a kék ruhám anya
A matrózblúzom is vasald ki hamar
Csípd ki magad anya rakd lokniba hajad
Teli vagyok izgalommal
Lufit vegyél egy halommal...
Mit adhatnék útravalóul neked?
Élj, s álmaid el ne engedd!
Legyen bármilyen zsenge-gyenge szárnya.
Tanítsd repülni, míg a próbát végül majd kiállja.
(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Ballagáson körbejárjuk az iskolát, a termeket,
Ballagások során közben újra hallani éneket...
Ballagáson körbejárjuk az iskolát, a termeket.
Kamaszszemmel
Halkan fú a langyos szél,
ki tudja, hogy kit hol ér.
Virágfüzért kérdezi,
az illatát ismeri.
Ugribugri törpenyuszik
Ballagásra készülnek,
Pajtásaik búcsúztatják,
Kik iskolába szökellnek.
Felnőtt szemmel
Vidáman fú a langyos szél,
és ki tudja, hogy kit hol ér.
Büszkén várnak az emberek,
szél csodálkozik s elmereng.
Elballagott a vén diák,
kijárta az iskolát,
megelőzte már a fiát,
szerzett egy új diplomát.
Visszanézel újra és újra,
Emlékeknek sava-borsa.
Alig telt egy négy hosszú év,
Hamar dicsővé vált e nemes név!
Sok-sok év, ami végtelennek
tűnt, az most elröpült,
hirtelen vége lett.
Ezért e sok virág.
Üresek a folyosók.
Ki írja majd a folytatást?
Ki talál majd itt szerelmet,
Kit ér itt majd új csapás?
Az elmaradt ballagási vers
Négy év volt közösen
kedves iskolánkban
vidáman, derűsen,
nagy gondtalanságban.