Versek a barátságról
Az élet szép
Ötven éves lettél, lelkem,
nincsen ezzel semmi gond.
Az aggodalom egyébiránt
más miatt sem indokolt.
Építsünk csónakot az élet vizén.
Evezzünk együtt a végtelen tengerén.
Játszunk űrhajóst egy messzi csillagon,
Fedezzünk fel együtt idegen bolygót.
Tudom!
Tündérként éled az életed,
Nappal másokra vigyázol,
Éjjel álmodat őrized,
S ha ébredsz június elsején,
Szemedben hajnali holdsugár udvarol,
S lelkünk újra egymáshoz hajol.
Barátnőm, Fodor Erzsébet - Zsóka - Zs2 emlékére
Te tudtad, most is tudod, a lét örök,
bár levetetted kínzó, földi ruhád.
Nem akartál kábultan elosonni,
szemtől szembe, bátran vártad a halált.
Aki nem tudja,
fogalma sincs róla,
hogy a madarak is
mennyire szomjaznak.
Azóta nem lelem nyugalmam,
Lényem elfutna...
Ám állok,
Mozdulatlanul várok,
Miközben mosolygok,
A még feldúlt állapotban.
Szó, mi titok maradt,
nem hallgathat el koszos hant alatt.
Testvériség ez,
mely régen köttetett,
eltépni ezt NEM LEHET.
Lehunyom a szemem, és elképzelem,
Hogy most is itt vagy éppen velem.
Mosolyogsz, és öleléssel vársz rám,
Csak kár, hogy ez kicsit sem a valóság.
Jertek, Barátok, üljünk le, kupánkba töltöm az élet testes borát!
Koccintsunk no, kortyonként ízleljük a boldogság keserédes zamatát!
Köszönöm tenéked, hogy reám találtál,
Isteni ajándék vagy te az egekből,
Hálás is vagyok, hogy mellettem maradtál,
S tetted ezt önzetlen, tiszta szeretetből.
A nyaralásunkat tavasztól terveztük,
Hogy hová is menjünk, végig egymást ettük,
Nem az volt a szempont, hol legjobb a söntés,
Sok emlék alapján történt meg a döntés!
100. versem a Poeton
Drága poéta társak, kedves olvasók!!!
Minden látogatónak hálás vagyok.
NAGYBETŰS KÖSZÖNET MINDENKINEK.
Aki itt jár, és ezzel végtelen boldoggá tesz.
Nem kergetem az álmokat, hanem élem,
Más térden, régen, Baba, én nem
Várom, hogy gyere, de a szárnyad sehol,
A világ végén várlak, előttem a peron,
És tudod jól, hogy mikor a szó beolt,
Az ajak adja, ha majd a villany leolt,
Te tudod, te ismered, minek mondanám még el,
A közös múltunk a papíron égen el...
Fönt álltunk a tanyára lenéző,
frissen kaszált magas dombon,
túl vagyunk már mind a ketten
életen és rengeteg gondon.