Versek a barátságról
Itt ülök a fénytől nem látok
Körbenézek és rájövök: nincsenek barátok
Kik azok kik mentenek
Bajban jóban nevelnek
Kitartanak mellettem...
Összetörték szívemet,
mégis odaadtam neked, hátha te nem teszed.
Kezdtek beforrni a sebhelyek,
aztán azt mondtad, ehhez nincs kedved.
Még csak a cigarettám szívom, várogatok a vonatra, éjszakába menekülök,
Végre péntek, a barátaimmal leszünk!
Már-már érzem a bor illatát,
És látom a hajnal legfényesebb csillagát...
tél tavasz vagy nyár mit számít ma már
szívünkbe elrejtve van egy szép madár
bár az ördögszekér áll nyitva van az ég
szemedtől és a szememtől felizzik a kék...
Szerencsés János (Szerencses71)
Néha szeretném, ha megállna az idő,
s elvonulnék messzire, hol biztos a jövőm.
Nyugalomban élnék egy kis házban - kerttel,
ahol a kutyám ugatása reggelente felver.
Emlékszel még a nyárra, 2009.
megismételhetetlen nyarára?
Testvériségünk poénos hajnalára,
amikor együtt mentünk a nyaraló udvarára?
Két kutyus van családunkban,
Feltétel nélkül tudnak szeretni.
Nem ártana sok embernek
Ezt a tulajdonságukat tőlük átvenni.
...Szerényen
Ki nem botlik meg
Az álszent erényen
Barátom, észrevetted már, az idő mily alattomos?
Előregázol a mindenségen, hátára kap, de csak egy időre,
Hogy lásd, mily szép is volna mindig utazni,
Látni a dolgok születését, elmúlását.
Az életed során
többször vagy úton
egyedül, esetleg társsal,
gépkocsival, netán buszon.
Gondolatim mélyébe elmerengve
Az a rémkép tárult elém,
Amelyről most szólni fog
Lehangoló mesém.
Veled lenni oly csodás
Minden perc maga a mennyország
Közeledben minden más
Úgy érzem magam mint egy kis iskolás
Veled
Félsz?
Én is félek.
Vársz?
Én is várlak.
Csak néha álmodom.
Az élni akarásod erős volt, de a halál győzött,
egy bádogtepsi az ágyad, még az ég is befelhőzött,
nem ezt ígérted barátodnak, utoljára még mulatunk,
valamilyen kocsmában kissé züllötten kilyukadunk.