Versek a barátságról
Hiányzol majd, hogyha elmész,
múltunkból egy rész most elvész -
mosolyod és kedvességed,
határtalan békességed
Ha barátságunk szép virága hervadni kezd.
Kérlek, szeretet harmatával te is öntözgesd.
Oly szép csoda mi lelkünkből fakadt.
De soha nem vehetjük biztosra, hogy örökre megmarad.
Mikor nem kapom helyem a világban,
És elfojtanak az emberek vitákban,
Semmi másra nem vágyok jobban,
Mint egy könyvre az ablaksarokban.
A mindenkori legjobb barátom,
Aki olyan nekem, mint a család, családom,
Ő is túl van már több csapáson,
Legyőzte önmagát: túl van a csatákon.
Ő is elment, ahogy annyi más,
Leégett gyertya, egy rövid villanás.
Az élet kinek így, kinek úgy méretett,
Az ember nem tud győzni az ítélet felett.
Add nekem jókedvedet,
Nevetni én is szeretek,
Felhőtlen lenne az élet.
Sose feledj el engem!
Köszönöm,
hogy hallhattam hangod utoljára.
Köszönöm azt is, időt szántál rám utoljára.
Köszönöm az elmúlt évet,
napokat és hónapokat.
Barátom! A gondviselés kegyeltje vagy!
Vedd észre azonban az intő jeleket,
Néhányszor veszélybe került már léted,
De kaptál haladékot, nem is keveset.
Hiába vagy távol,
Fellibben a fátyol,
Mögötte a szemed
Végtelenben táncol.
Templom csöndje, félhomály,
hívő lélek társra vár.
Most a fény is ritmusra ring,
vele virrasztó lángjaink...
Kinek mit jelent?
Feltétel nélküli elfogadás,
Sötét erdő mélyén
utat mutató szentjánosbogár.
Mikor megláttuk egymást, áldott volt az a pillanat,
az idő megállt s a csend körbeölelte
elnémult hangomat.
Büszke vagyok rád...
Tudod, sokat gondoltam rád
hazafelé és amikor már húzott az ágy,
szavaddal barátkoztam,
mert nem hagyott nyugodni,
s nem és nem akartam elfogadni
azzal a mély és kemény szóval,
amiből a fájdalmad kikiabált,
"senki vagyok, egy senki"...
Egy félreértés végzetes lehet
Egy ily eset mindent tönkretehet
Barátság, szerelem, pillanat
Ez az egész mind elillanhat
Egyszer mindennek vége talán, nincs igazán örökké,
Lám, perzsa maradtál te is, s nem váltál hithű göröggé.