Versek a barátságról
Gyere át hozzám,
meghívlak egy partira.
Bekeverjük életünk
egy kopott kártyapakliba.
csendben ültek ketten a tengerparton
és előttük morajlott a víztömeg
a hullámok zenéje messze hallott
hangosak voltak, és kissé dühösek
Kell ennél jobb barátnő nekem?
Életet vittél az életembe,
zenét a fülembe:
Kell ennél jobb barátnő nekem?
Egészen furcsa lány volt Sári,
biz` szeretne a Holdon mászni,
egész nap azon gondolkodott
négykézláb, mint egy részeg bolond.
Pink`s world
Az az a boldog e földön - kinek könnyű az idő.
Nem pedig börtön, én például a saját ítéletemet töltöm,
Saját testem a börtön, lényem a rács,
Mik fogva tartanak egy életen át.
Látnak téged, vagy csak egy álarcot?
Megnéz valaki valójában?
Egyszerűen továbblapoz?
Nincs érdeklődés...
Vers egy barátság margójára
Nincs bűntudatom, amiért vegán vagyok.
Nem szégyellem, ha tetszenek a csajok.
Nem bánt, ha azt mondod, ripacs vagyok,
És elítéled, ha meghatnak a buddhista tanok.
Nem érzem magam rosszul, ha menstruálok,
És bár szörnyű pattanásos az arcom,
Sminket mégse használok.
Varga Erzsébet (vargaerzsebet)
Harmincöt éve már, hogy álltál
és vártál a buszmegállóban.
Anyámmal feszengtem, s Te szántál
ott sötétkék dzsörzé ruhámban.
Fülbevalóval tele bal füled,
hajad mégsem áll az égnek...
Szép és kedves vagy,
nem olyan, mint aki
minden ellen lázad...
Egy gyerektől elvenni a játékát,
Vagy a medvének meglátni árnyékát
Az első napon, mikor hosszú téli
Álma már eléggé a végét éli,
Még elmegy.
Ha
leteszek valamit az asztalra,
és elkap a fíling, hogy ez igen(!),
a szívem hevesebben zakatol,
alig bírja elviselni az érzést,
ki akar ugrani a helyéről...
Ez a furcsa kis lény
Beszökött éjjel egy lény,
a szobámban táncol most,
igaz, kissé ferdén.
Egyszer volt és csodamód ma is van
Hetedhét és tán még több országban,
Hol valaha uralt a csúf sárkány,
Élt egyszer, s ma is él három leány.
Újra csak azt mondhatom,
amíg csak mocorog bennem az utolsó atom,
túl száz örömön és százezer bajon...
Mayával az élet...
Egy kis tó, mi oly messze
van, hozzám mégis közel,
de távol mindentől, mi
reménytelen.
Hegyek, sok zöld és
csodatáj, ez a múzsám,
s írni mégse tudok tán...