Versek a barátságról
Elmélkedni verset írni
Most nem tudok
Egyfolytában csak takarítok
Sütök mosok
Vásárolok
Haladj tovább, és én veled tartok.
Lassan megérted...
Hogy minden embernek más szerepe van.
Lassan megérted...
Hogy igaz barát egyre kevesebb van!
Te vagy a legjobb barátom,
Sértetlen köztünk a bizalom.
Meghallgatsz és megértesz,
Kiállsz mindig mellettem.
Pislákoló utcalámpák fényében
Az este homályában félkészen
Üres kihalt bádoggarázs
A kandallóban kialudt parázs
Ma is gondolok Rád...
Bár nem voltál gyerekkori, víg jóbarát,
Ki már kiskorunk óta mindent megbocsájt,
Ki mosolyogva ölelte szép életét:
Rajongtál körületted mozgó képekért.
Semmiből kell naggyá nőni,
Pillanatból álmot szőni,
Mert minden sietve múlik,
Még hosszú az út a csúcsig.
Minek erőltetni egy barátságot,
Ami már rég zátonyra futott.
"Barátaimnak"
Lágy szellő szárnyán üvegszilánkokként szállok,
Elrepülnék innen, mert most máshová vágyok.
Itt csak út szélén tipornak kapzsi emberek,
Szilánkjaim miattuk még jobban szétesnek.
Dorbézol a város, fájnak az üres fejek,
Nem akarnak mást, csak még egy felest.
Gyóntatószék
Minden nap vége ugyanolyan,
Senki sem ír, senki sem hív,
Senki sem keres, senki sem vár,
Senki nincs már köröttem, csak a bús magány,
Pedig...
Magány
Csönd...
Mikor az éjszaka körülvesz,
Mikor nincs remény,
Mikor csak magadra számíthatsz.