Versek a barátságról
Mit gondolok rólad?
Töprengesz magadban.
Több vagy-e, mit mondasz,
Tetteid magad vagy.
Elengedlek csak úgy, hirtelen,
Mint a hógolyót, mi tenyerem
Melegétől megolvad egészen,
Tisztán pár vízcsepp marad belőled,
Mely kicsit párásítja bőrömet,
Nem kell nekem a színjáték!
Hálát adok Istennek, hogy megismertem őket,
Kikkel kezdetekben voltunk barátok, ellenségek,
Ami egykor új volt, mára már szárnyal,
Ami egyszer rossz volt, mára csak kis zaj.
Rendhagyó üzenet
Kedves jó barátunk, Gyula!
Meghívlak: néhány nap múlva
gyere el farsangi fánkra!
Ígéretből ez van hátra.
Az idő állt, és mi csak beszélgettünk és játszottunk
Az idő halálára koccintottunk
keresztbe feküdve az ágyon.
Két nyúzott arcú kölök...
Csak mi ketten maradtunk,
és a fejünkbe csalt a félálom
rímeket az illanó szavak mögött.
Yiji ang nan
Új évre
kedvet, alkotót,
mesteri fantáziát,
új versformát, szépet,
olvassunk Téged.
Chat portál
Mikor ezen virtuális világba lépsz,
Lehet, valamitől menekülsz vagy félsz.
Nem hiszem el,
hogy könnyet
nem ejtettél
egyet sem,
mikor rózsáid
elhagytad
a Balaton parti
kertedben.
Szeretlek
Senki, de senki nem tudja, csak én!
Hogy nem látszik könnyed, eléd
nem kerül, mert belülre sírsz, ezért
száraz, tiszta szemed vívja s hívja,
kit örökké szeretsz, s a kínba nem lát,
láthat senki, de a titok nem az, csak fény,
mit látok én, s akartam magamnak cseppet
vagy nem egyet, mert önző létemmel féltem...
Hogy Angyal volt, ma már jól tudom,
Elkísért egy rövid életszakaszon,
Átmelegítette szívem, ha fáztam,
Szemeivel rám tükrözte a nyugalmat,
Hangjával hozzám csilingelő védőangyalaimat,
Erősítést adott gyengülő testemnek...
Barátságunk régóta tart.
A napot számolni nem fogom.
A köszönöm itt kevés lenne.
Ezt én nagyon jól tudom.
"Bocsánat, hogy lefagytam kissé,
s ezért a csendem besűrűsödött.
Az élet itt most egy rossz klisé,"
a gyűlöltség minket is megfertőzött.