Versek a békéről
Álmodtam egy szép világot,
hol nem tapossák el a sok virágot.
Nehéz vasak nem tiporják,
békében élni hagyják.
1/5
túl a háborúkon,
túl pusztító, hideg hajnalokon...
Búzaföldön mély, láncos talpnyomokban
szél fodrozza az összegyűlt vizet,
s az őszi búza szétzilált sorokban
távolról zsendülő életet hitet.
Válasszátok az életet
Istenem, látod e világot,
Ne nézd tovább hát ezt a véres, nagy harcot,
Könyörgöm hozzád, térdelve kérlek...
Az életünk órája körbe-körbe jár
Ki tudja merre van az irány?
Délután van.
Fél három.
Az üvegem alján már csak a nyálamat találom.
Békében élni családdal,
gyermeknek mesélni,
dalban széllel repülni.
Ölelni százszor,
szeretni, békét lehelni,
családdal együtt a békében élni.
Nehéz teher az emberi lét.
Van, akit messzire visz a vér.
Vörösen izzó nap szemében
a tökéletest elmossa a szégyen.
Zuhanó, megalázott szívek,
a negatív energiát temesd el végre!
Innen hol egy asztal magánya
rám szakad
ebből a füsttel bélelt szobából
hozzátok csempészem magam
Békét
Nyissátok ki a templomokat!
Hagyjátok ott a füstölgő romokat!
Menjetek be imádkozni,
a békéért fohászkodni.
Hol a szellő keltett
Szunnyadó virágot,
Az is kívánt néki
Este édes álmot,
Most rakéták zaja
Töri meg a csendet,
Félelem, aggódás
Tölt be házat, teret.