Betegséggel kapcsolatos versek
Árnyék
Árnyékként követ az idő,
mely nem szakad le rólam...
A Gyógyító Forrás szeretetből árad,
hömpölyög önzetlen, örök tisztaságban.
Elhivatottságát tükrözi jelene...
Szendergő holdfényben
baktatott az idő,
elillant életünk,
elveszett a jövő.
Tartok az árnytól.
Várnak még fények?
Ne habzsolják lelkem
köd-lehű lények.
Magába kortyol
a rideg homály:
felszippantja a világot.
Fátyolt von az este,
távol a közel,
mi látszik ott,
mi is akar jönni,
nem,
nem látom,
nem hallom,
de valami ott van.
Valahol egy roncs testben fáradt lélek lapul
Valahol egy roncs testben fáradt lélek lapul,
beleszorulva szenved piszkosul.
Kettejük kapcsolata függő viszony,
együtt szenvedésük tényleg iszony.
Mese, melyben egy tévében éhes teve
tettetve nevetve fekete leveleket evett...
Falakat betöltő ablakon
tódul folyton a fájdalom.
Nem hívtam, nem kértem,
mégis állandó vendégem.
Kéz a kézben a gonosszal
Telis-tele panasszal
Járom második 20 esztendőm
Nagy a hatalom mégis ijesztő
Eluralkodik olykor rajtam
Eszemet egy ásott kútban hagytam.
Virágzó Gyöngysor
Itt vagyok még veletek,
Körülvesz engem kezetek,
Az öröm pillanatát megéltük,
S az élet képeit megnéztük.
Családom, barátok, szerettek,
Ezennel búcsúzok én tőletek.
Anyám beteg, felette
egy sötét angyal kopog,
egész nap üti-veri
a koldus-ablakot.
Van, hogy senki nem üdvözöl,
Így a világból semmit nem közöl.
Van, hogy senki sem ölel,
Olyankor átfog szorosan a kétely.
Emelj magasabbra, mert nem akarok zuhanni,
az életem sokszor kisiklik, és nincs egyenes út,
ami valahova vezet, de talán egyszer még lesz,
és nemcsak én hiszek majd bennem,
mert rettegek, hogy elveszítem mindenem,
és nem leszek több, csak egy idegen...
Most hogy az utam végéhez közeledem
Megérint egy érzés
Úgy maradnék
Bűneimet jóvátenném és megértetném...