Betegséggel kapcsolatos versek
Kísért a magány
Mi kellene ahhoz, hogy megóvjalak téged?
Elveszítesz egyszer engem, ha kéred, véged.
Nem értem egy szavadat sem, már nem érdekel semmi,
Ilyen az én alakformám, jobbik formán lenni.
Beszélni szeretnék hangommal igazán,
dalommal kopogni szívednek ajtaján,
legyél a tanárom, hűséges szövetség,
járuljon elébem hangoddal követség.
"Pocak" emlékére
Hittel éreztelek bennem,
Óvva simította kezem,
Türelmetlen vártalak,
Csillogva hunytam le szemem.
Szervusz, balsors, nem vártalak,
bajt hoztál a hónod alatt,
ölelve ölsz, mint a kígyó,
Nem mondhatom, hogy ez így jó.
Harag-zöld gyepen
Gyöngyzápor permetez
Ballagó öreg Nap
Meleget ereget
Így van ez megírva
Évmilliók óta
Ballagó öreg Nap
Sugarait szórja...
Pompás palotához repülve,
Bocsánatot birtokolni enyhülve,
Űrhajóban űrutazást szervezve,
Frekvenciákban forrni zendülve,
Észbontó érzelmeket keresve,
Közelséghez közel kerülve,
Fehérséget forrón átélve,
Utat úttal megtöltve...
Ködfátyolba foltozott szivárvány
a retina mélyén gubbasztó remény.
Hypószaggal hímzett kórházi párnán
mozdulatlan testtartásomra olvadt csendben
csak az üvöltő fájdalom, ami az enyém.
Repül velem a gondolat,
Félelmek fölött száll tova,
S nem néz le többé már soha,
Szégyenli, mi rég ostoba.
575575
Vártam, hogy az ég felhőit odébb tolja,
hogy süssön a nap, szikrázzon a hó.
s a szelet, hogy elfújja sötét függönyét.
Felnézek a magas Égre,
Szólítom az Istenem,
Miért hagytál így magamra,
Hogy betegségben szenvedjek.
Ó, Rózsa, beteg vagy.
Az árnytalan féreg,
Mi éjjel repked
Tépdeső szélben...
Szenvedés, mily fájdalom,
Keserű sötétség nekem,
Őrjöngő mélység neked,
Ordított fulladás erjed!
Istenre bízva
Csend és néma félhomály, sors
emberi élet nyomdokán.
Miért fáj úgy más szenvedő sorsa,
miért nem vagyok galamb, hogy
szállnék a magosba?
Fekszem a földön,
Agyam kitörölt,
Gyógyszertől gyenge.
Sóhajom az égbe száll...