Betegséggel kapcsolatos versek
Sűrű a köd most körülöttem,
az élet lett, mit meggyűlöltem.
Kézen fogott nemrég a halál,
már soha senki meg nem talál.
A halál előtt
Tudom,
haldoklom...
Szökik belőlem az élet.
Tétova léptek,
árnyékos fények...
Leírom, így jobb nekem...
Egyszer csak rám tör a félelem!
Rám borul, mint éj sötétje,
Lelkem-testem letaszítja mélyre.
Küzdenem kell magamért!
Akkor is, ha a világ félreért,
Tenni, hogy ember maradjak,
S a világba nehogy szétszóródjak!
A kilátóban ezer csillag fent ragyog,
Én is ott voltam a sötétben,
De nem láthatod, ahogy szívem
Csillaggá bomlik szét ajkadon.
Sokszor szagoltam már halott rózsát,
Amit az út szélén találtam,
Leszakították, s eldobták maguktól,
De szívem érezte minden óhaját,
Vele eggyé váltam,
Így mesélek magunkról.
Ne kérdezd tőle, nehéz-e az élet,
öleld csak csendben, köszönve a jót,
így állj vele majd a végtelen térben,
ne hagyd magára, de ne keresd a szót...
Élettelen, kicsi teremtmény,
Nyomorban született poronty.
Hihetetlen eredmény,
Utcára vetett mocskos rongy.
Tízszer voltam diliházban.
Száz halálnál többet láttam.
De csak egy szót rettegek én,
azt, hogy nem lehetsz az enyém,
és én soha nem lehetek
se önmagam, se a tied.
Betegség
Belém fájdulnak a szavak,
Panaszra lenne okom,
Körülvesznek ódon falak,
Megrémít a fájdalom
Mikor
angyalkönnyek
hullnak az égből
kinek a
lelke fáj...
Kórházi ágy mellett
Néha az ember elrejti bánatát.
Ne lássa a másik szörnyű fájdalmát.
Boldogan kacag, vidáman nevetve.
Pedig a szíve ketté van repedve.
valamit megtanultam
ebben az életben
hogyha már vérzik
ne akkor engedd el
valamit megtanultam
ebben az életben
a végén egyedül...
Oly kicsiny még forró kezed,
simogat, bár Te vagy beteg.
Hozzám bújva, Vidám mesélsz,
meghallgatod aztán enyém...
Csak pörögsz körbe, és nem akarsz leállni,
azt gondolod, hogy ez nekem tud fájni?