Betegséggel kapcsolatos versek
Mikor végre felébredtem,
s ágyamból kikecmeregtem,
belenéztem a tükörbe:
az orrom még mindig görbe...
Sajátos esetem esőfelhőmmel
Mondd, rút felleg, virrad ott fenn?
Szólalj, te, ki holtig kísérsz!
Látsz-e fényt? Mert én tőled nem.
A NAP-nak hívott létezik még?
Tudod-e, hogy keserves évei eretnek éltemnek bár a semmibe sebesen peregnek,
Nap uraság arcát vélem mára el-elfeledtetted?
Csak bambán bámultam,
Kerestem, nem láttam.
Ködös, koszos, régi égbolt,
Hideg, esős, kemény tél volt.
Szemem világa, kérlek, el ne hagyj!
Mi lenne nélküled velem?
Parányi hangya, méretes varangy -
Mi lesz, ha észre sem veszem?
Ugye, hallod? A szél ma neked hegedül,
ma éjszaka nem maradsz egyedül,
nem kínoz a magány klórszagú szobádban,
nem vergődsz álmatlanul az ágyban,
nem törnek rád ijesztő, monoton hangok,
egyetlen gép sem zúg, sípol, kattog,
mint egy alvó szörnyeteg, végre elmehetsz,
holnap reggelig nem leszel beteg.
Őszülök rég. Homlokomon dér van,
átléptem már életem delét.
Egyre jobban, s többször figyelmeztet
elmúlásomra a kurta lét.
Amire alig van szó, mert nagyon fáj,
Ha mellettünk szerettünk szenvedve jár,
Nem szól, csak tűri és mosolyt erőltet,
Ne lássuk a benne zajló küzdelmet...
halottak ünnepén
Frissen hantolt sírját
virágok borítják,
siratja az ég is,
felhők könnye hull rá.
Hullnak a fenyő ágai,
betegség átokmarkai.
Csendesen zsong az éj
Halk neszek imitt-amott
Hűtlen szeretők
Járják útjaik