Betegséggel kapcsolatos versek
az ok a harag az ok a félelem
az ok az hogy nem voltál elég hálás
az ok az hogy nem tudsz behódolni
az ok a könnyek a szemedben
amit nem értenek az nem is létezik
Drága Édesanyám!
Apukámra vigyáz.
A kórházi ágyánál...
A hideg is kiráz!
Tajtékom hull itt,
hol olcsó az élet,
tán` még nem ez lesz
az utolsó nyár,
lélekbe mártott
remény a bérlet...
Egyszervolt mama
Pici néni napsütésben
Húzza hosszú árnyát,
Rárakódó magány súlya
Hajlítja a hátát.
Előveszel egy cigarettaszálat,
Egyből karikára nyitod a szádat.
Érzékien ráharapsz a fehér végre,
Tűzzel életet csiholsz bele végre.
fiamról
Ha éhes a lelked az elégségre,
S jóllakatni nem tudod.
Facsaró könnyeid között elégve
Őrlődsz, látva utódod.
Holly Tibor emlékére 2.
A lét fájdalmas, mert a drága fiam beteg,
Emiatt éveknek tűnnek a napok, illetve hetek.
Tavaszi szél tépi a fákat,
Nyomorult testem nyomja az ágyat.
Lelkem gyenge, kezem bágyadt,
Mégis itt van, érzem a vágyat.
Szegény Édesapám
Fekszik-ül az ágyon.
De nem Otthon ám.
A kórházban látom...
Élet és halál között lebegve,
Álmot és valóságot összetévesztve,
Kórházi ágyon mozdulatlanul fekve,
Gépek sípolásától megijedve
EGZALTÁLT PROFILAKTIKUS HUMÁNUM
ténykép a XXI. század küszöbéről
Ne!
Na ne!
Nem akarom!
Nem kell, vidd innen e gyilkos kórt,
tiszteld apád, anyád és a kort.
No comment
Csillogó, ragyogó gyerekszemek
áhítattal lesik a csodákat.
Tágra nyílt, őszinte tekintetek,
mindig kedvesek, mindig vidámak.
Te bőrömre feszülő,
stílustalan anyag,
kéznek ellenszegülő,
borzalmas rongydarab,
kompressziód mély véna,
fulladás - élvezet,
- mikor az ember béna,
történik baleset.
Beteg a sóhajom: nem sóhajthatok,
magamban kell tartsak minden bánatot.
Van belőle sok: könnyebbek, súlyosak,
csak engem kínoznak; másnak nem maradt.