Betegséggel kapcsolatos versek
Hullnak a fenyő ágai,
betegség átokmarkai.
Csendesen zsong az éj
Halk neszek imitt-amott
Hűtlen szeretők
Járják útjaik
Ó, mennyire szeretlek Téged,
Bármit megtennék Érted.
Születésem óta vagyunk háborúban,
Közösen harcolunk e kegyetlen világban.
Tudod, mindig reméltem,
valaha elvezetsz
arra a helyre,
ahol a sebek
nem is léteznek,
csak álmodom,
Anya, te segíts
átlépni az álmokon...
Fejem fölött körbeszállt
Ma egy hófehér pillangó,
Talán édesanyám küldött
Pillangót, hófehéret éppen.
Ifjúként még azt hiszed őrökké élsz,
Tengeted napjaid, semmitől sem félsz.
Nem ismered távolról sem a bajt...
Majd eljön az est,
amikor körülvesz
a végtelen csend!
Mert minden, mi
ma még körbeforog,
megáll és megállítja
a Hajnalcsillagot!
Az Élet (s a Halál) tehetetlen, fehér angyala
Papirjaiba temetkezve ül.
Közönyösen határidőt szab hangja,
Ítéletet közvetít asztala mögül.
E földi harcot feladom,
a küzdelmem véget ért.
Számomra ultramaraton
loholni az életért.
Már sárgulnak a falevelek, hullanak a fáról,
mintha képet festenének a reménytelen máról,
megfáradt szívemet a magány szövi körbe,
s az elmúlás integet csak vissza a tükörbe.
Ősz van most, és itt a hapci,
Bennem van már a sok baci.
Iluskával jóban vagyok,
Orrom neki otthont adott.
Fehér arccal felkelni egy fehér szobában,
Fehér maszkos emberek fehér ruhában,
Fehér gépek kattognak fehéren melletted...
Hipochondria, avagy egy hétköznapi képzelt beteg élete
Itt fáj,
de miért?
És ez mi?
Ez az érzés új,
félek, pánikolok,
a halál torkában táncolok.