Betegséggel kapcsolatos versek
Felkelő Nap, lágy, májusi szellő,
távoli kolomp, legelő tehenek:
Dombok és mezők, amerre csak nézel,
ott a hegyoldalon most kivirágzott minden.
Apukám,
most alszol, s várunk, felébredj
s mosolyogj újra reánk.
Tegnap fogtam kezeid,
láttam s éreztem fájdalmadat.
átölel a rózsaillat
simogat a szellő
rám mosolyog fenn az égen
úszó bárányfelhő
csak te nem...
Elég a szóból, hallgatok, felejtek,
s a mondatokkal már nem küszködöm.
Tengernyi idő sodorta szemembe
az alkonyat szürkeségét.
Arcok vergődtek mélyén,
mint elázott pillangószárnyak.
Felkelő Nap kívánt jó reggelt
a lassan érkező éjszakának.
Már megint eljött, lám, újra itt van!
Jéghideg fogsorával belém mar,
nehezékként feszül az álmaimra,
s amíg démonokkal harcba kerget,
kapaszkodva tartja gyökeremet
valami erős, megtartó csoda.
Nem az bátor, aki nem fél,
Kinek nem remeg soha keze.
Szíved, ha csügged: "átkos" depresszió,
Pedig csak kérded, mindez mire jó.
Ezért, ha tébolyodsz: Szent skizofrénia:
Bölcsen kezel majd a Pszichiátria!
Gondolatok kusza szálán
szálldosom.
Szavak helyett, önmagamban,
hordozom.
Személyiségünk elvesztése
Aki saját múltjában él,
létezik, bár emberként fél.
Van jelene, de gépies,
nem kap tőle sok örömet.
Ki nem mondott akarat,
Révbe nem ért madarak,
Mint a primer daganat...
Nyissatok ki minden ajtót -
nyomomban a bitang hajtók:
rám vadásznak, engem űznek,
vízbe löknek, vetnek tűznek.
Alvási
Lépteket hallok
Szemem nem nyílik
Átjár a félelem
Testem megdermedve fekszik
Sötét lépteid dobbannak halkan,
Jól vigyázz, itt vagyok mögötted.
Azt hiszed így nem lel meg a hajnal?
Hogy elbújhatsz előle örökre?