Versek a bizalomról
Fent csillog a sok csillag az éjben.
Bevilágít mindent a sötétségben
Akárcsak a hit az emberben,
Utat mutat és vezet.
Ilyesmi lehet a feltétlen szeretet, ha létezik egyáltalán
Ne rágd meg, csak köpködd
Rám a szavakat nyersen,
Arra kérlek, ne rejtőzködj,
Ne szégyelld, add merészen
Egykedvűen járom ezt az ősi táncot,
parafrázist őröl közben a gondolat,
vetnék én az érzelmekre vámot,
miközben elmém vasalja ráncaimat.
Settenkedő angyalok futkosnak ereinkben,
Vigyázz, kedves, ha túl halkan lépsz, nem vesznek észre,
És elszállnak felettünk,
Vörös patkány zavarja álmaink, űzd el, kedvesem,
Hideg futkos tőle, s elűzi angyalaink.
Szeretek adni,
s cserébe semmit sem kérni,
szeretek szeretni,
s nem másokat szidni.
Elveszek
Fényesebb a csillagoknál,
Ékesebben ragyog minden gyémántnál.
Kinyílik egy ajtó, mögöttem zárul,
Egy új szerelem a szívem elé tárul.
de örülnek neki
Fekete felhő jön, lappangó,
Feketénél feketébbek,
Messze van a föld, s gyenge a hajó,
Evezz. Evezz, kérlek!
Univerzum! Csak Te és Én!
Az örökkévalóság peremén.
Együtt tűzön, vízen át,
Ketten nem követünk el hibát.
Ernyő alatt csókolózó
Ifjú fiú, lány
Két órája megállóban
Vajon mire vár.
Feltört újra, mi megtört útja az életemnek,
Velőt rázó s megalázó énje ez a létezésnek,
Remegő lábak, hogyan álljak, erős rémképek,
Letört szárnyon, halotti ágyon az érzések.
Vallottam szerelmet, nem egyet, több százat,
Vállaltam szerepet, egy híján jó párat.
Most is abban vagyok, ez nem igaz, csak látszat,
Te is benne lehetsz, akármit eljátszhatsz:
Színészes tollakkal a fejeden, pávává is válhatsz,
De lehetsz Júlia is, oda nem is kell majd álarc,
Akár vadnyugati pultos lány, kiért nem drága a párharc,
Fegyverem hamarabb elsül, mire kimondod a hármat.
Játsszuk el újra,
Légy következetes.
Feledjük el a gondot,
Csak önmagamért szeress.
Szavak felületére dermedek,
néha mondok, néha csak érintek,
meg-megérezhető jéghegyek,
páncél cincog, reped - reszketeg
Érints úgy, mintha az érintés sose fájt volna,
mintha lepke vékony szárnya az ujjaid közé csúszna,
mintha puha bárányfelhőn úsznál fenn az égen,
mintha szíved a magas kék égbe érne fel,
érints óvatosan, de bátran,
ne félj szeretni Életben és Halálban.