Versek a bizalomról
Rossz napom volt, rossz éjszakám.
Jó, hogy nem bántott a kutyám.
Mikor reggel hazamentem,
Kis Bogyóm szemét kerestem,
Belenézzek s megnyugodjak.
Te végig hittél bennem,
Mikor csak néztem a sebem,
Tudtad, úgyis felállok,
És megtalálom a boldogságom.
"esik az eső csepereg,
Paprika Jancsi kesereg"
Vihar dúl kint, sötét felleg,
s kedvem szegi, mikor látom.
Titkon, gaz ármányul meglep,
s nem találom boldogságom.
Holnap talán elvonul a zápor,
s szivárvány pattan a fák tetején.
Holnap talán új tavasz ébred
élénk színekkel álmom vad telén.
Minden évben áprilisi esten
újra s újra eljöttök közénk.
Élhetünk bár vidéken vagy Pesten,
áttörtök egyhangúság ködén.
Csukott szemmel, betakarva,
Szerelemtől elaltatva
Forgott velem szép világom,
Ahogy feküdtünk a puha ágyon.
Lennék felhő tündöklő nyári égen,
Ragyognék fénylőn, tisztán, kéken.
Vagy lennék napsugár, simogató,
Felhőn, levélen mindenen átbújó.
Ha a Nap ragyogóan ragyog feletted,
Ott leszek Veled, s fogom majd a kezed.
Optimizmus a barátja,
pesszimizmust ki nem állja,
hitét soha el nem hagyja,
bátorságát fentről kapja.
Kiknek szelleme az égre ér,
S egyszer csak véget ér,
Boldogan éli életét,
Melyhez semmi fel nem ért.
...Ha akarod, egyetlen szavadra adom testem zálogát.
Nem számítok, félelmem benned fakad,
nélkülem mindened a porban ragad!
Ó végtelen szép tisztaság
Felfoghatatlan fény
Örökké égő gyertyaszál
Rólad dalol a szél
Ha egy tükröt tartasz magad előtt,
az megmondja az igazat,
szemed, arcod szépségeit,
vagy ha túl gömbölyű a hasad,
valóságot csalás nélkül mutat.
Ha szereted Őt, várj rá,
Hiszen nincs más, ki pótolná.
Mosolyogj és gondolj rá!