Versek a bizalomról
Van, mikor szótlanul tűröm,
hogy belém rúgj és alázz,
van, mikor meghallom belülről,
hogy ennél már nincs alább,
van, mikor nem tudok tenni
semmit, mert nincs eszközöm,
van, mikor selejtnek nézel,
mert az élethez nincs közöm...
Hideg, jeges most a szél,
Tél suttogva így mesél,
Fagyos, jeges dallama
Szívemre ül hallgatag.
Élet
Végignéztem az életen hogy mi lehet valóság
Végigmentem az úton rájöttem hazugság
Kerestem magamban azt az igaz szót
Majd úgyis egyszer megtalálom az igaz jót
Sírtak a felhők, könnyezték a napot,
eltévesztették az ünnepi dallamot,
de lelkedben öröm, várakozás tombolt,
szerető szíved vágyakozva hazagondolt.
Gondoltam, most lenyúlok
egészen a torkomba, onnan
tovább, és rátenyerelek balga
szívemre, és kiteszem az asztalra.
Hogy hogy látod a világot, te döntöd el,
Higgy magadban kérlek, soha ne add fel,
Nézőpont kérdése, örülsz-e vagy sírsz...
Ha százszor ellökném segítő kezed,
Te százszor kiabálnád, csakis velem,
Ha százszor ellöknéd segítő kezem,
Én százszor kiabálnám, csakis Veled.
Tudod, mi az érték nekem?
A tiszta, egyenes tekintet,
hogy amit tegnap mondtak,
az holnap is érvényes!
Vágyak s remények
Mit vársz az újévtől?
Ötvenkét hetet,
háromszázhatvanöt napot,
tizenkét hónapot,
négy évszakot.
Égre néztem tegnap este,
egy kis angyalt láttam,
szeretetet hordott széjjel
az egész világban.
Végére érünk az évnek,
jön az újabb születése
már holnap.
Emlékezünk régiekről,
vagy feledünk el mindenről,
ki tudja.