Versek a bizalomról
A madarak emberijesztője és az emberek madárijesztője
Károgj! Szállj tova, holló!
A lelkedben a düh forróbbnál is forróbb.
Életlen, tompa hegyű olló,
az, ami a szívedbe vág egy mintát vagy valami hasonlót.
Ipi-apacs
Nem vagy itt, és valahogy én sem,
Valami nem stimmel ebben az egészben.
Jönnél, és én nem engedem?
Nálam nincs még elég helyem?
Ó, csak valós lenne bár, és nem csupán
egy álom, hogy lenne egy igazi
játszótárs barátom! Incselkednénk
éjjel-nappal, mint a víz a tűzzel,
és nem lenne az sem nagy baj,
ha megégetne hévvel.
Virágos a kedvem, ha versre ébredek,
gyöngyharmaton sugár köszönt új fényeket!
A Férfi fenyő.
Örökzöld a lelke.
S bármit tett véle
akármiféle nő,
sorsát meg nem tagadva áll.
Míg
sorsod
tehetős,
jó barátod
is van számtalan,
köztük van olyan,
ki sütkérez`
fényedben...
...valahol útközben
elveszett a bizalom,
kerestem mindenhol,
kiszáradt fák
gyökerei között,
hétfői kristálykelyhekben,
az utolsó csepp nedűben,
Gucci táskám mélyén...
Magasság és mélység, e kettősség
Mentén ingadozik az életem.
A hinta leng: előre-hátra, föl-le,
Ki ad(hat) lelkemnek megnyugvást?
Mikor szól egy dallam,
benne az, mit érzek,
mikor reám nézel,
reád visszanézek,
mikor tekintetünk
titkot rejtőn csillan
- fényében egy szikra
igézően villan -...
Kedves hölgyek, ott távol vagy oly közel,
köszöntelek titeket sok szeretettel.
Szeretettel, mert szeretném, örömet érezzetek,
szívből kívánok sok-sok szeretetet.
Ó, hölgyek, ahol köztetek nagy a távolság,
de tudom, példát mutattok barátságból.
Értelmet adj!
Hogy létezésem végén ne csak a csend maradjon,
Ne hulljak végleg el a semmibe!
Te vagy mégis, ki cselekszik,
Nem csupán a szavak mestere.
Nem csupán ígéretes,
Soha el nem jövendő.
neked
Elvárom tőled, hogy lusta legyél, mint a dög,
Zakatol a szívem, hogy csodás ember vagy,
És én egy makacs és ostoba játékos ördög,
De azt akarom, hogy együgyű és morcos maradj,
Így lehetsz velem örökké a sárban,
Boldog fuldoklók legyünk mindketten,
Együtt tespedünk a kisszobánkban...
Oltsd el, kérlek!
Szívem lángokban. Oltsd el, kérlek!
Életem darabokban - én csak Téged nézlek.
Mily fiatal, mily sudár s mily bódító,
Kire áhítattal tekintek, oly csábító.
A reszketeg csillagok
fényében ott ragyog,
Egymagában ott a Szent,
ahol éjnek éj jelent.