Versek a bizalomról
Mint ragadozó elől menedékbe érő kisállat,
Mint tengerbe torkolló hömpölygő folyóáradat,
Mint hegy mögé lebukó tűzsugarú nap,
Mint bábból kilibbenő lepkés pillanat,
Mint felhőből földet áztató eső cseppjei,
Mint magból kenyérré váló búza meséi...
Tintapazarló unaloműzés
Megszülettél s rögtön hatalmat kaptál,
Hogy szeretetet és megértést adjál.
Isteni hatalom, sok rossz kéz árnya.
Sok rossz ember az ördög útját járja.
Erő ez, mivel adhatsz, el is vehetsz.
Hosszú idő után belerészegedsz.
Ma eljönnek az angyalok, hisz két szív egybefagyott,
Egyik lélek a másikban nagy űrt, lábnyomot hagyott,
A nő selymes, egyedi energiája másra vágyott,
Férfi párja szívében nagy nyomot hagyott,
Meglengette a zászlót, most már ideje feladni,
Kellett, muszáj volt egymástól valamiért elszakadni,
A nő nem ismerte az elválást, szívhez tartozó áldást,
Hogyan mondta volna el, mit maga sem érzett mást...
Szemeddel őrizd fényem,
Takard be egész lényem,
Álmom légy, és ébredésem,
Légy édes borom s kenyerem,
Rejts el szívedben, kedvesem!
Fogadalmat nem tettem
Viszont megváltozik az életem
Egy új könyv kerül polcomra
Egy újat nyitok izgatottan.
Egy mosoly, mint baráti ölelés,
szó nélküli, szelíd arcrezdülés.
Lelket jár át, múlik kín és fájdalom,
még ha bús is érzelmi világod.
Tükör
Rád bíztam álmom egy darabját,
A reggel kancsalságát,
A jövőm reménységét,
Fesztelenségem minden titkát...
Tizedet gyermekért, kinek lelke harmat,
legnagyobb ajándék, amit Isten adhat.
Tizedet a nőkért, élet hordozói,
szívek titkainak őszinte tudói.
Újévi tündér
Óév, óév, telve zsákunk!
Oly sok rosszat raktál bele!
avagy reláció a három fogalom között
Próba - próbacseresznye
Ne tégy másnak keresztbe
Mert ha ezt ma megteszed
Legyél vak te szemtelen!
Alszik a város, az ablakszemek
Unottan és vaksin hunyorognak.
Nyirkos, hideg novemberi köd csorog
Alá a házak feketén sötétlő homlokán.
Csomó vagyok veled,
Kibonthatatlan bog.
Amit nagyon remélem,
Hogy kioldani senki sem fog.