Versek a bizalomról
Egy nap egy cica jött be hozzánk félénken.
Nézett rám hatalmas zöld szemével.
Azonnal kedvét kerestem, enni adtam neki.
De napokig tartott, míg hagyta magát megsimogatni.
Ha másért küzdök, még éltet
a vágy, a szó, a szép ígéret.
Nem kell semmi más,
hogy féljek, mert túl kell éljek.
Juliette
Tudni, hogy valóban ki vagy,
Tudni, hogy miért is vagy,
Tudni, hogy igazán mit akarsz,
Tudni, hogy a szívembe marsz.
Úgy kellene lennie,
ha megkérdeznek,
egyenes beszéddel felelj
úgy, mint kinek tiszta énje,
nem lapít, nem hallgat el.
Az emberi lét
kirótt feladatcsokor.
Illik helytállni.
*
Felejtés kora
vén szellemráncaival
tesz gyűrötté.
Úgy engedném szívemet,
szeressen nagyon,
van, hogy ugrani készül,
én mégis visszafogom...
(bokorrímes)
Ültem egy padon, szemben lángfelirat lebegett...
Lehet-e úgy szabadnak lenni,
ha kinyitod magad?
Nem zárod be szíved,
érzelmeiddel fogadsz?
Kiskertemben kapálok én,
kiscica mellettem.
Ő talán az égből pottyant,
hogy lett itt mellettem?
pitypangos reggel
érted nyújtózkodnak a
gondolataim
Tudod, hogy az élet
Csak egyszerű tréfa,
Tudod, ami elmúlt,
Nem hozhatod vissza?
Ha vesztek is, nyertesként távozok,
Várj egy kicsit, jelen, most múltat gyászolok.
...hullámok közt ködlő tengerek.
Laposan lépdel az encián-szürkeség:
Lábunkhoz költözött most az ég.