Versek a bizalomról
Bár megélhetnék az emlékeimből,
de nem kötöm lelkemet a múlthoz.
Megújulnék egy lélegzetvételtől.
Szívem a jelenben egyensúlyoz.
Féltés
Hű barátom az árnyékom
még nem hagyott magamra
mikor nem volt fény
felült a hátamra
Új évre én azt kívánom,
a vírus is messze járjon,
betegség az elkerüljön,
minden álmod teljesüljön.
Éjfélt ütött már az óra,
az új évet taposom,
sokfelé visz ma az utam,
Hozzád is bekopogok.
Süvölt a szél, s a hang nyomában
hála önt el, és bűntudat...
ide írhatok
mert fogalmad sincs ki vagyok
és úgysem nyithatod
ki a szívem kód nélkül
Nem vagyok több senkinél,
De többre vágyom mindennél.
Átlagos-szürkék a hétköznapok,
Remélem, néha ragyoghatok.
A szerencse forgandó,
mondják azok,
kik fejvesztve üldözik
a malacot.
Szent Karácsony itt ér véget,
búcsúztatjuk az óévet,
köszöntjük a jobbat, szebbet,
az ideinél biztos szebb lesz.
Egy igaz baráti segítség elfogadása
nem a gyengeséged beismerésének jele.
Megadom nekem saját adósságom
Mivel magamnak régóta tartozom
Életem zászlójára tűzöm bátorságom
És lelkem lapjain régmúltam lapozom
Zokszó nélkül viselt alázat köntösét
terítené rád sorsod, ha hagynád,
s nem taszítanál el újra s újra
magadtól káromolva mindent...
A legszebb ajándék, ha szeretnek,
S az ajtón nem kívül rekesztnek.
Nem zavarnak el, mint kóbor ebet.
Mindig van, ki téged is szeret.