Versek a bizalomról
Amikor minden világos,
és közel jársz az igazsághoz,
anélkül is, hogy küzdenél,
feladnád vagy megijednél.
...Tudom, nem szabadna, mégis hibájába estem.
Vesztett a józan ész, de még harcol a vak remény,
Hiszen bízni valakiben szebb, mint egy költemény.
Fura egy világban élünk
Kezünket szalag köti máshoz
Mégis van hogy elengedjük
Vajon még felvehetem? Hányszor?
Tavaszillat öleli a kertet,
bodrozza fejét a zöld saláta,
miért árnyékos mégis a szívem,
a tavasz nem borítja virágba.
Dana
Legszebb egy találkozásban
a pillanat varázsa,
ami lélekillatot áraszt,
az napfénybe ágyaz...
Szeretem a kezed.
A kidomborodott bütykök
s körmöd félholdjai
világot mutató tükrök
Oldalvízen
Csak nézlek.
Csak nézlek majd,
Miközben behunyom a szemem.
Talán majd, így szólsz hozzám:
- Ez az a hely,
Ahol itt hagytad a lábad nyomát.
Csillagos az ég, utat mutat,
A hold körül táncot jár.
Fényes pompája kábulat,
Odavezet, hova szíved vágy.
Lehetnék Én a pitvar, Te a kamra,
Mi egymás nélkül nem mozoghatna.
Vagy a máj, ha úgy adódna,
Mi képtelen és kénytelen élni egymaga.
Belém bújsz és én karjaidba
Édes álmokat szórunk egymás elé...
visszafelé is érthetőn
Már
hallom
jaj-szavad,
fordulj hozzám
minden bajodban!
A bizalom értéke
Fülemen hallókészülék,
hallani s hallgatni egyaránt kész.
Számon lakat,
nem mondom ki, mit gondolok.
Folynak a gondolatok,
s érzéseim doppingolják lelkem...
Unalmas ember, ki akkor beszél,
mikor szeretnéd, hogy meghallgasson,
de fordítva elvárja tőled, hogy
te hallgass, hogy ő panaszkodhasson.
Ülünk némán egymás mellett,
Kezed simítja kezemet,
Hallgatjuk együtt a csendet,
A szeretet átölel minket.