Rövid versek a bizalomról
Nem sírom a régiszép időket vissza,
Emlékek borát csak a kiégett issza.
Egy szebb világ felé...
Várom az esőt,
a nyárit, az éltetőt,
a porba hulló,
reményt rejtőt.
Hideg van, beborult az ég, s nem látom a fényt.
Nézd a kék eget, ott a sarkcsillag, mutatja az utat.
Mezőn villámlok át varjúnézésemmel,
folyók duruzsolnak köröttem...
Falomb vagyok,
edénynyalábjaimban
a Kör-tenger
összes áramló raja...
A szemedben játszó világ
Szívvel festett történetekről mesél.
A lelkem egy rózsás kert,
Melyben együtt dalol a szeretet és az elmúlás...