Biztató versek
Ezer színes virág súgja most azt neked,
ha szíved kitárod, újra boldog leszel.
Ház mögött egy öreg garázs
Mindenféle kacattal teli,
Pislákol még a régi varázs,
Ám most sötétség és por lepi.
Szívemből írtam e verset,
újra veletek verselek,
nem vesztem el, csak pihentem,
kezembe tollat nem vettem.
Dobó utcában lakom én rég,
Nem kell hozzá oly nagy merészség.
Jó emberek lakják ez utat,
De gondolatom egy háznál kutat...
Fapapucsban jár a gyermek,
Vánkosa a rét és a puha csönd.
Eső prizmái édesen felelnek,
Ha a honvágytól megered a könny.
Üzenem a hajnalnak,
ne piruljon, ha lát.
Üzenem virágnak,
neked küldje az illatát.
A szépen hangzó rigófüttyről
Hallgatod, hogy dalol a madár,
a szíved szorul, tüdőd tágul,
dúdolnád te is: - szép a határ!
De minden virág égre bámul,
a Nap naphosszat reményt árul.
Közel 150 éve már annak,
hogy megírta meséit
Benedek Elek - az író,
s olvassuk őket ma is.
Jó éjszakát, nagy titok!
Sosem bánt, miről nem tudok,
játékra valók a nyílt lapok?
Jó reggelt, szép napot!
Kívánok Neked, de kiáltok
hiába, hogy halld!
Mi szépet vágyok neked...
Toronyóra ötöt ütött
nem jó az ha a másikat
lenézed s lebecsülöd
Te sem vagy jobb a
"Deákné vásznánál"
kíváncsi lennék egy
lakatlan szigeten
mit csinálnál...
Nem baj, babám, jön még ránk nyár,
bólogat majd a diófa levele!
Tudom, hogy ránk boldogság vár,
az én ajkam csókoddal lesz majd tele!
A forrás a kút, hol feladod a bút.
Megnyílhat az út.
Megtalálod, amit kell,
a halál így felel.
Lehullt az álarc.
Oly pőre most a lét...
Hol busongva, hol sikongva
nyikkan olykor, mi mostan színre lép.