Biztató versek
Poéta vagy küldetéssel,
letilthatják minden szavad,
bátran küzdj a szembe széllel,
nálad a toll, ne hagyd magad!
Szeretettel vajh minden lehetséges,
nincs erő, mi visszatartja akaratát,
belső énünkből fakadó tiszta érzés
termékeny életet adhat időkön át.
Mint kisgyermek, ki ámul a világra,
Mint hibás kulcs, mi nem illik zárba,
Figyelek s kitartva törekszem:
Hátha e birkákat végre megérthetem.
A pillanat gyorsan elszalad,
Szempillantásnyi idő, mely gyorsan halad.
Hiába csábítod magadhoz,
bárhogy is ragaszkodsz, ravaszkodsz,
mint a fog, kihull, ami kinő:
az örökbe fogadott idő!
A szépség, a jóság és az egészség
A szépség, mi fán terem, talán
maga köröttünk a természet.
Egy virág, egy lepke, egy kép,
mindez tetszően szép lehet.
A legnemesebb elvek pusztán üres szókká váltak,
a bennük rejlő értékek szégyenükben odébbálltak.
Mára minden, ami hithű, igaz és magasztos,
az aljasság tengerében fulladozva csapdos.
Hazugok maszkként hordva bujkálnak mögötte,
majd ha kényelmetlen, ott végzik a szemétdombra lökve.
Kiknek koronájuk messzire gurult
Nem te vagy a legkisebb fiú
Úgyhogy semmi esélyed a királylány kezére
Igaz királylányok sincsenek
Csak munkáslányok
Akik már annyit hajlongtak a gépek mellett
Hogy koronájuk leesett messzire gurult
S nem mentek utánuk
Szeresd hát őket...
Napi ebédet osztok, betevőt,
Kiszolgálom a soron következőt,
Ponyvás sátor alatt illatozik jó falat,
Otthontalanok, kiket e csapat jóllakat.
Az Igazság betűiből
régen ellopták az "I"-t,
meggyötörve, megcsonkítva
hullajtja a könnyeit.
Ne kövess, mivel nem ismerem,
merre megyek, lehet, elrontom,
de lehull a lepel, hiszen fenn
a falon lesz az első posztóm!
Megfelelni vágysz. Jó lenni neki.
Nem nézed, hogy tőled távol áll, akit mutatsz kint.
Nem te vagy. Nem vagy szabad.
Mégis hagyod alárendelni magad.
Mily sérülékeny az emberi szív
Elég egy könnyelmű szó és már sír
Harag és bánat mely fogságban tart
S nem enged be újabb vihart
Így próbálja védeni a lelkét az ember
És kibékülni már nem mer...