Biztató versek
Egyszer már én is el akarom feledni a fájdalmat.
Egyszer túl szeretnék repülni a falakon.
Legyőzni az akadályokat, legyőzni a démonjaim.
Keresem a fényt, ami vezet hazáig.
Ha érzed, hogy dobban a szíved, még élsz.
Ha érzed, hogy fáj a lelked, akkor még élsz.
Gondolatod fájó emléket idéz fel, még élsz.
Hinta-palinta
A szerelem libikókája nem mindig van egyenesben.
Ha az egyik oldal süllyedni kezd, a másik felemelkedik.
Átlagos éjszaka ágyamban aludva
Békés a testem, de elmém zűrös,
Hűvös a szoba, be vagyok takarva,
Mégis félredolgozik a gógyim ma, teljesen nyűgös
Sok minden jelent biztonságot,
De ahhoz, hogy megértsd ezt a világot,
Lépj ki és sóhajts egy nagyot!
Ahhoz, hogy megtudd, ki is vagy valójában,
Legyen álmod és célod a világban.
Mert kezdetben volt a sötétség,
de Isten elrendelte ennek ellentétét.
Az igaz szerelem csak egy pillanat,
mikor a szemébe nézel, megmarad.
Eláll minden lélegzet,
szavak nélkül megérted!
Az ember néha nagy dolgokat vár,
azt hiszi, csak attól lehet boldog.
Nem veszi észre körülötte a szépet.
Pedig az mindig ott van, mégsem látja.
Utolsó esély,
Hogy megfogd kezem,
S mondd: itt vagyok... vezetlek,
Már nem vagy elveszve,
Hisz itt állok melletted!
Ne ess rabul a csalóka, hívogató fénynek,
az érzékeidet őrülten megbabonázza,
ámító ragyogásával elkápráztat téged,
kecsegtető az illúzió sötét ruhája.
Hűvös már a reggel,
Mikor a nap felkel,
Fátyolként hajol a tájra
A felszálló pára.
A rosszkedvedet elűzi a zene,
A nap melegít, gondjaid eltűnnek.
Mások isteni példáját csodáltad.
Azt a csodás pillanatot vártad,
Amikor rajtad keresztülárad:
Hogy kitáruljon a szíved,
Hogy elinduljon a kezed,
S ami szívből jön, tegyed.
Ki szívével lát, érti az élet titkát,
Érzi az átölelő karok melegségét,
Átérzi a szenvedők félelmeit.