Biztató versek
Mikor elmélyült lesz a csend,
gondolatok szelídülnek,
csend fényei hegedülnek,
és a szív ott csend-dalba kezd.
Próbáld újra...
Egyedül vagyok és várom, hogy végre hívj,
Mondd el, mi is vagy te valójában, vagy írj,
Figyelek nagyon, de nem hallom a hangod,
Szeretném, hogy végül levedd azt a maszkot.
Ha szivárványt szeretnél, várj az esőre,
Semmi sem sikerülhet rögtön elsőre,
Tudom, szeretted volna, hogy működjön,
De a rabnak is időt kell adni, hogy bűnhődjön,
A célod, ha mindenképp szeretnéd elérni,
Azért tenned kell, és nemcsak remélni!
Repülnél,
a felhők fölött szállnál.
De a teremtő nem áldott meg
téged szárnnyal hozzá.
Napocskától kedved jobb,
s érezd, amint éltet...
vigyázzál, mert szemet ront
varázslatos fénye.
Leélted az életed,
őrzöl színes képeket
szerényen vagy kevélyen,
de fekete-fehéren.
Most kell a kínok felett átlépned!
Tedd meg a lépést, amíg nem késő,
Hiszen nem elég az, hogy ígéred,
Egyedül vagy, nincs melléd kísérő!
Sztrók
Szertefoszlott gondolatsor
járja rögös útját,
elorozott agysejtekben
keresi a múltját.
Sorsok, melyek összefonódnak,
lehet, hogy egy új utat mutatnak.
A találkozások nem véletlenek,
mert így döntenek a lelkek.
Mindez az időn és téren túl kezdődik,
és az emberi életben kibontakozik.
Csodavilág az élet
Magad is láthatod
Nézd nézd a képet
És rögtön áthatod
ha majd
fáradt kékkel földet ér s én
szikecsendben elpihenve
hallgatom hogy közeledik
alkonyhúrokat pengetve
nem számít a hol és mikor
a meddigje lesz a fontos
tisztán vagy a földi léttől...
Mustármagnyi hit elmozdít hegyet,
égi kihívás; emberhez méltó.
Ostorral terelni fellegeket -
kishitűség tart fogva, mint béklyó.
Eucharisztikus Kongresszus IEC 2020
A mindenség csendje ölelt körbe,
lelkemet lenge szárnyakon emelte.
A mélységből oly magasba szálltam,
mintha belőle nőtt volna szárnyam.
Rímek
Rímeket faragni könnyű,
mert sok van belőlük, mint a nyű.
Faragni hát nem nehéz,
de kell hozzá egy kis ész.
Önfegyelem az érzelem tudatos irányítása,
Kitörés vagy elfojtás megakadályozása.