Biztató versek
Kérlek, maradj veszteg, csendbe merülve,
hisz az idő jelzett, hogy most állj meg,
fordulj csendesen Lelkedhez belülre,
ott van benne a megoldásserleg.
Ha valami fáj. Ha üres az élet.
Ha nem jutsz sehova. Van menedéked.
Ha nincs hova menni, ha bánat vesz körül.
Ha rideg minden. Mégse vagy egyedül.
Nézz mélyen a poharadba,
S bármi gond van, gondolj arra,
Van még benne, ez a lényeg.
Egy világ, amelyben a fotelbe belefont,
Tollat tintába mártó, telefont töltőről
Levevő író jegyzetfüzetét megnyitva
Számodra még vagy százegy új világot alkot.
Nem marad el a napsütés, a tavasz szele,
Nem marad el a zsongás, hisz a falak között is lehet,
Nem marad el a madarak éneke a fákon,
Hiszen az élet itt van e világon.
Az idei húsvét más, mint a többi,
Nem mehet idén locsolni senki.
Ugyanannyit ér a szalvéta,
Mint az A/4-es papír vagy a tapéta!
Végtében halok meg,
mintára tűzve jelkép,
halott árny, szomorú fűz,
hallgass már, példával zúgod
dalod fülembe, fáj, hogy árnyalsz léptemben.
Jóindulatú
szívek útja: szeretet
- feltétel nélkül
Kis unokám nevetése
Mutatja, hogy nincs még vége
A világnak, bárhogy halnak
Az emberek, s a hatalmak
Segítségünk az élő Úr!
Ezért is szól ezernyi húr.
Dicsérik Őt az emberek,
Hegyek és a nagy tengerek.
Kerítés a szívemben
Megcsillanó holdfény a drótakadályon,
Halk suttogás, gyanús nesz odafenn a gáton,
Sistereg, sutyorog a kanális partja,
Valami ismeretlen a nádat kaparja...
Adj igenlő csókot ennek a világnak.
Legyél te most a holnapja a mának.
Ápold a lelkedet, mintha gyermek volna.
Tedd őt szabaddá, hogy sose legyen szolga.
Azért van most karantén,
Ülj nyugton a kanapén,
Maradj otthon, nézz tévét,
Vagy pucold ki a vécét!
A félelem köde ült a földre,
mázsás lakat kattant a csöndre,
pánik-kígyók fonják őt körbe,
de kristálypontként Te tehetsz érte...