Biztató versek
Keresd az örömöt! Ott van körülötted!
Szépséget találni, hidd el, nem nehéz!
Ne hidd, hogy a mosolyt, mint ruhát, kinőtted!
Vidáman, jó kedvvel mindig többre mész!
Képek, amiket nézek, félek, hogy elszalad az élet...
Csak látok, látom, amit látok, megőszül halántéktok...
Feleségemnek
Őszi ködbe tűnnek el a tegnapok,
hol összekacsint a már meg a még csak:
- Mit is akar bennem ez a két csélcsap?
Játszanék még, de új lapot nem kapok.
Egy szál, egy szirom,
S a kezed, ha fogom...
Nem szakad el a szál,
Ideköt hozzám.
Múzsavers
A levélben Neked sok mindent megírnék,
de lehet, hogy feléig én el sem érnék,
és elsírnám magam, amiről szó lenne,
nem könnyű a téma, hasogat szívembe!
Vagyunk, vagyunk, vagyunk!
Hiszen nincsen semmi!
És kell őket, ugye,
meg- s megteremteni!
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Szántó-vető, régi kedvest
elmélkedve fürkészem,
csáb villan a szemeiben,
s elveszek a mélyében.
Ha többed nincs is, amit adnál,
legyen máshoz egy jó szavad!
Figyeld csak meg, a jó érzésed
honnan indul, miből fakad?
Légy hálás minden nap, örülj a világnak.
Légy hálás, amiért élhetsz, teremts apró csodákat!
Lásd meg a szépet, ne a rosszat keresd,
Meglásd, majd önmagadban a békét megleled.
Mit látsz a Világból,
Ha csak a sötétben ázol,
S valaki keskeny utadba gázol?
Mire gondolsz ekkor,
Miközben kifogy a hegpor,
Zsebedben nincs még
Egy árva kendő sem...
Mindened csupa-csupa kincs,
mit szeretettel osztogatsz.
Mert valóban attól szebb nincs,
ha mindig jó példát mutatsz!
"fűzfapoétáknak"
Gondolkoztam, írok pár szót rólad.
Mert mint látom, rímfarigcsálónak
kimondottan jó vagy.
Ha kell, hát csűröd-csavarod,
szójátékokba szeded haragod vagy a széped,
és ez mindig attól függ,
mennyi épp az időd, vagy milyen a képed.
Mennyi óra, mennyi perc,
Mennyi minden, mit meg nem lelsz,
Mennyi hang és néma sikoly,
Mennyi ékkő, mit elcsiszolsz.
Biztató szavak egy ifjú versíróhoz
Olvastunk szebbnél-szebb verseket;
faragtunk együtt rímeket,
számoltunk szótagszámokat;
most már elengedhetem kezed.