Biztató versek
Ha nem lehet tiéd az, amit szeretnél,
Becsüld azt, ami a tiéd még!
Az élet egy autókormány,
Mellyel mindent irányíthatsz,
Persze néha jól jön egy tolmács,
Ki reflektorként világíthat.
kedvesem nem szégyen a ránc
eltakarni nem kell kendő
ne feledd szép volt a tánc
dalunk még most is csengő
Vannak dolgok, amik kellenek a boldogsághoz.
De előbb tapasztald meg, milyen közel állni a magányhoz.
Amikor a feketekávét az ajkadhoz emeled.
Tudod, hogy keserű, de mégis megszeretted.
Mondd, tudod-e mit jelent Szabadnak lenni?
A folyton pörgő kerékből kitörni?
Az erőst mindenki csodálja.
Hiszik, fájdalma semmi,
Sokszor hallja, hogy mily erős,
Pedig Ő nem hős, csak senki.
Kedvcsináló
Piacosok sereglenek -
itt mindenki fenegyerek,
még ma este táncba mennek,
minden izmot ráncba szednek
Amikor a lélek sír már
könnyek befelé hullanak
terhedet ha már nem bírnád
és nehéz minden mozdulat
gondodat az égre bíznád
jöhetne bármily fordulat
létedet kiaraszolnád
és feladnád a harcodat...
Könnyebb elfutni,
Igazról hallgatni,
Mint árral szemben,
Széliránnyal ellen
Halk a szavam!
Nem ér el hozzád!
Nem érdekel senkit!
Közömbös a világ!
leszállt az est, és te még ébren vagy
már nem bánod a múló perceket
érzed, a csalfa idő cserbenhagy
s az éj elfedi minden tervedet
Vaskos akaratom szél tépi, dúlja,
és bűvös reményem ismét hibázik,
magamra maradtam, magamra újra,
elmém ötlet-vetése meddőn ázik.
Tudom milyen érzés
Magadban kifelé meredve
Az ablakot tekinteni
S reménykedni
Tudom milyen érzés
Éjszaka fent lenni s délután nyugovóra térni
Sírni szüntelen amíg el nem fogynak a könnyeid
Tudom milyen érzés...
Megcsodálni a naplementét, miközben mindenki más rohan.
Csak bámulni a csillagokat, amikor már alszanak sokan.
Hintában ülve felnőtt fejjel, újra gyerekként nevetni.
És mindenben meglátni a szépet, nemcsak szenvedni.
Vérnyomásom, a balga,
Szökik fel a magasba.
Máskor pedig oly alacsony,
Mitől van ez, én nem tudom.