Biztató versek
Estefelé, amikor már minden csendes,
Még az ablakon túli idő is szélcsendes,
Valami megy még a tévében halkan,
Szinte észrevétlen, csaknem mozzanatlan.
Aludj csak, én majd álmodom!
Időm virágai, ne hervadjatok,
kapáld és öntözd, szívem, bátran azt,
ne nőjön, csak hasznos termés,
és ne bújjon ki közte a gaz.
Lázadsz, törsz, zúzol,
Mint egy elmebeteg,
Mert a világ nem ért meg,
Vagy te nem érted.
Álmod tárgya egy igazi hős,
kit becéznél és néznéd képét,
ha bekapcsolod a tévét,
vagy a fotón jön elő egy ős
Szerelmeim,
ti májusi szép napok!
Szerelemben úszik minden,
a Föld, az ég s a csillagok.
Tudod, mi van benned?
(sedoka)
Rejtély vagy titok,
Benned van... nem ismered.
Titok, amíg rá nem jössz.
Akác, akác, ámorakác,
Élénklila, csupa virág,
Fürtökké szőtt, szép ibolyák!
Más néven ő - gyalogakác.
Avagy rejtélyek és tán titkok a poéta körül
Rejtélyek vannak mindenfelé?
Ettől az embert hideg lelé?
Rejtélyek vannak mindenfelé...
A gonosz, könyörtelen világ
kacagva engem kizár,
s nem veszi észre, milyen léleksivár.
Vivaldi
Nyári melegben
szellő sem rebben,
nyögve bújna, ha tudna.
Fák lombja bágyad,
hajnali vágyat
feledve csak aludna.
Nincs rosszabb, mint tétlenül várni.
Hogy a vihar elsöpörje a felépített álmot.
Meddig fog tartani ez az állapot?
Mikor fogunk felébredni?
Elindulni, menni, álmokat kergetni,
Szebb jövőben hinni, hűen remélni!
Érezni, bízni,
Szüntelen akarni,
A lélek lajtorjáján
Menni, csak menni!
Csak a ma a tiéd
Feketébe öltözött, gyászoló emberek.
Összegyűltek sírodnál, hogy veled legyenek.
Virágos fákon éneklő madarak,
Szomorú ám az ének, mert gyászra szólítanak.