Biztató versek
Megszületünk, rohanó vonatra szállunk,
bizonytalan, hol lesz a végállomásunk,
utunknak bátran és büszkén nekivágunk,
gyermeki lélekkel még oly tisztán látunk.
Életed perceiben körbevesznek
Az ellenségek és a jó emberek.
Szerelmesnek lenni a legszebb csoda a világon.
Akit Ámor eltalál, ne féljen hát nyilától!
Mert a szerelem varázspor a szívnek,
ami elmét is elvarázsol, és egész lényed.
A virág, ha nem gondozod, elpusztul,
kihal, mint szeretet a kapcsolatokból!
Már nem adok...!
Ha elérném a kezed, amikor csendben vagy,
Amikor fáradtan, durcásan rám rivallsz.
A csend magától üzenne,
Rombolná, ami vár reám,
S ami megmaradt.
Mikor azt hiszed, hogy minden ellened történik,
ha jövődre gondolsz, az alagút vége sem fénylik,
minden érzésed már mélyen bezárkózik
és sebzett szíved minden egyes embertől irtózik,
észre sem veszed már azt a pici szikrát,
mi mai napig sem dobta fel reményteljes talpát.
Csendben tűrted, hallgattál, egyedül voltál,
Néha talán heves zokogásba fogtál.
Senki sem volt bátor, hogy segítsen rajtad,
Magadra maradtál, sorsod elfogadtad.
Gondolatok egy édesapa betegágyánál
Bátorító szavak egy jó barátnak
Azt az érzést kimondani,
mely ott belül szorít,
varázserő kéne hozzá,
ami felbátorít...
Leszegett fejjel,
bután, ha lépek,
árnyékod kísér,
nincs szó a szépnek.
Áldás nekem a két szemed,
féltés belőle rám tekint.
Mindent jelent, ha két kezed
játszik hajam hullámain.
A ma völgy tegnapja, ősi óceán,
a múlt benne egymásra szórt kóceráj.
Jönnek és múlnak milliónyi évek,
sóhajnyi élet, és befed a réteg.
Csak a jó szándék vezéreljen, míg az utad járod,
a sikerért tenni kell, a csodát felesleges várnod.
Legalább vasárnap
vedd le az álarcod,
tedd szabaddá magad,
hagyd a napi harcot!