Biztató versek
Hányszor öleltem át a válladat,
nem őrzi semmi számadat.
Ahogy ereinkben a vér kering,
összefonódnak álmaink.
Hogy milyennek lát a világ,
nem számít, ne bánd!
Tündearcod szép mosolya a vágyam
egy szürke vágydalba csomagolva.
Téged követő szempár vagyok -, szárnyam
ha volna -, úgy repülnék karodba!
Keresztülmenve kereszttüzekben,
Sebzetten futva, sebesen előre
Széttépte láncait,
Ledobta maszkját,
Iszkol a húsz-huszonkettő,
Elég volt belőle,
Jöjjön a remény éve,
Jöjjön a húsz-huszonhárom.
Mi lesz, ha nem kellek?
Nélküled merre menjek?
Üres lenne úgy életem,
ellensúly vagy a mérlegen.
Ne másokra hivatkozz, s ne
más legyen a bűnbakod.
Légy ember s példakép is,
ha kell.
Meglátogatott egy angyal,
Ki fülembe súgott halkan.
Azt búgta, hogy az élet szép,
Sose adjuk fel a reményt.
Madárdal csendül
szívembe lendül
trillázva vágtat
dallam átjárja.
Légy fény a sötétségben,
éjszakát betöltő gyertya lángja a mindenségben.
Figyelő szempár, aki észreveszi,
ha egy-két embernek a szívét fel kell vidítani.
Mai világunk rohanó,
veszélyekkel teli,
ez az emberek többségét
változásra készteti.
Szólnak örömünkben.
Szólnak, hogyha baj van.
Szólnak, ha születtem.
Szólnak, ha meghaltam.