Biztató versek
Kis virágok beszélgettek,
de néked már nem felelnek,
eltördelted a szárukat,
megszüntetted szép álmukat.
Forgolódtam
alvás nélkül:
éjfél után egy óra!
Mi zavarta
a nyugalmam?
Néhány strófám elmondja...
Ember fia, Te gyarló földi
Sátán,
Kapzsin hajszolod a bűnt egymás
Után.
Alázatosan ülök Jézus keresztje alá,
És alázatos bűnbánattal letettem a terhemet.
Látom, hogy a kegyelem áramlik szeretet alá
Olyan szeretettel, amely gyújtja az élő hitet.
még csacsog a hullám
pihenni kész a folyó
a csend hullámhosszán
álmodó álmodozó
Elhagyva siváran magányosan,
Talán örökre erős fájdalomban,
De fel kell állni...
szeretek lenni
madárénektől
jól ébredni
édes álomból
vígan kelni
a friss kenyeret
vajjal enni
tennivalómat...
Megérett a szőlő, finom és zamatos,
de sok ember munkája lapul ott,
finom, édes szőlő megy a prés alá,
kinyomják a levét, vége annak már.
Felhőkben elveszve,
A mindennapos csaták sikereit keresve.
Az üzenet mindig ott van a szelekben,
Hol hangosan, hol sercegve...
Az idő mely elmúlik, soha nem tér már vissza,
Valaki takarékosan bánik vele, de valaki csak issza.
Csillagot nézzed az éji tájban,
úgy gyönyörködjél az éjszakában,
látod, a Hold is mosolyog néked
olyan kedvesen, mint a Nap délben.
Napisten fényében
Mindig gondolván a szépről.
Egy igazi szerető szívről.
Mindent, amit csak tudtál,
Neki őszintén odaadtál.
Munka, feladat, kötelesség,
Teszed a dolgod,
Várod őt, Szívélyesség,
Várod, hisz ez a dolgod.
Gyermekeimnek
Az élet mély értelmét keresve
győzz le időt, távolságot,
szent imában fohászkodva
szeresd e reményekkel teli,
szenvedő világot!