Versek a boldog szerelemről
Ónként vonultam mosolyod börtönébe,
Kívántam ölelő két kezed rabságát.
Elmerülve a boldogság tengerében...
Ölelkezve a Szerelem tengerénél
Egy utópikus látomás egy disztópikus világban
Amerre a szem ellát, végtelen tenger,
Párosan boldog igazán az ember!...
Te vagy a legszebb ellipszis a papíron,
sasként repülsz égig érő szirtek
között. Arannyá változol minden alkonyon,
utolsó mentsvára, morzsája vagy
szegényeknek.
A Föld titkai süppednek a hóban
Mi ketten jártuk a folyók városát
Homályba fülledt ódon pályaudvart
A folyó moraja frissítette csenddé
Pillantásod magával ragad,
A szívem hevesebben kezd verni,
Mosolyod éltető erő,
Számomra ez életmentő.
Kristálytiszta patak völgyek ölén
Ködös harmat gyalog erdő földjén,
Büszke fenyvesek ölelésében
Szelek simogatnak reménységben.
Lehetek neked a legjobb?
Aki mellett elköteleződik szíved?
Szeretek belemerülni szemed mélyébe,
érezni és látni, mit nem érthetek félre.
Veled
a múlt éjjel
fenn az égen
a mély-sötéten
rám kacsintott
- na nem a Hold
Te voltál Csillagom
Új szerelem, új múzsa
Ha lehunyom szemem, előtted állok.
Nem járok a földön, a magasban szállok,
Levegő kevés, mégis tisztán lélegzem,
Ilyet életemben soha nem éreztem!
Szeretem a hajnal ízét,
bársony karod
ragaszkodó
ölelését,
az életet, a gyönyörűségét.
Anyegin-strófa
Cinege énekét reggel már nem hallám,
Kedvesem lágy érintését már nem érzem.
Szerelmünk tüze őszi szélben halvány,
Miért múlt el, mára már én sem értem.