Versek a boldog szerelemről
Veled töltött óráim bús ködből derűre váltanának,
Nem érzem határát mostanában a boldogságnak.
Szívem minden egyes dobbanása hozzád kötődik, ó, galambom,
Ezen a gyönyörű, szép tavaszon.
Csak teérted élek e könnyekkel teli világban,
hiszem, hogy nem lehet mindenki örök magányban.
Játszom a szavakkal, de veled nem.
Azt a napot már el nem felejtem,
mikor beléptem azon az ajtón,
és a szemeden láttam biztatón...
Szerelem és szépség haikuba kötve
Mű-Alkotás
Fakult életünk
Vásznán csak szerelemmel
Születik festmény!
A csókod a nyakamon kötött sállá válik.
Ölelésed deréköv, mely összefogja
szereteted szövetkabátját,
valahányszor testem fázik.
Édesem
Szeretlek én, amíg csak élek, mert a szívem
sose feled el tégedet.
Te vagy nekem az igazi, kit szeretni
tudok, csak te vagy nekem minden
kincsem, amim csak lehet, sokkal többet
jelentesz nekem, mint bárki képzelné.
Megjártam sok rossz utat
A boldogságra várva.
Míg egyszer rátaláltam,
És eltűnt hirtelen.
Csókolom a reggelednek
Minden éledő pillanatát,
Mikor ujjaim szeretve
Lépdelnek tested hajlatán.
Hatalmas szív, ami benned dobog,
És megfog Terajtad minden dolog,
Mindig, mikor rád gondolok,
Az örömből nagyot kortyolok.
Édes szerelmem olyan vagy nekem,
mint a rozsán a gyöngyharmat, és csodával tölt el.
Újjászületés
Szívünk a lenyugvó nap bíbor fényében ragyog,
Szerelmünk örökké él, mint a csillagok.
Egy nap megfogott szép mosolya,
Mellette lehetek igazán önmagam.
Egy nap az ő szemével láttam magam,
Szívemhez a kulcsot azonnal odaadtam.
Kedves fiú, kit még nemrég ismerek,
Nőnapra tűzpiros rózsát hozott.
Mellé csókját adta, mely oly tüzes,
És a rózsa illata mámorított.
Megragadván egy röpke percet, mikor is rád gondolok,
Akár egy gyönyörű virág, ami épp most bont szirmot,
A felkelő nap sugara, minek melege elűzi a hideget,
Az egyetlen nő, ki képes rá, hogy elérje a szívemet.