Versek a boldog szerelemről
Lakatlan lelkembe
Szerelem költözött
Fényt hozott szemembe
Csókokkal kötözött
A boldogság szivárgott
lelkem mélyéből,
Ádámot láttam
az éden kertjéből,
oly tisztán ragyogott...
Most ölembe hajtod fejed lágyan,
S bújsz belém mélyen szerelemvilágban.
Szívemnek oly kedves Lány
Integet felém, s kitartóan vár.
Látjuk egymást, üdvözlöm is,
Kezem magasban, szívem monoklis...
...pára borított tengerparton,
emlékeink felidézzük,
szeretettel emlékezünk...
De jó minden reggel
boldogan ébredni,
édes kis páromat
gyakran átölelni.
Voltunk a tesómmal a parkba`,
Megláttunk s összenéztünk nagyba.
Hogyan foglaljam szavakba,
Hogy két ember sem egyforma,
Van, aki vajjal eszi a pirítóst, van, aki mézzel,
De egyikünk sem fogja felfogni ésszel.
Te tudod, mennyi csillag ragyog a sötét égen,
Szemembe hinted mindnek sugarát,
Szerelmed miatt tekintek túl a messzeségen,
S miattad sejtem, mi van odaát.
Reménycsillag szállt az égen,
sugalltad, hogy vár a lényed.
Utat talált végre vágyam,
új esélyt már nagyon vártam.
Bár tudnám, mit rejt a lelke mélye,
Vajon az szerelemtől buzog?
Mikor este a csillagok fénye
A bókoktól pirult arcára ragyog.
Eljött újra a karácsony napja,
Szerelmem melyik kis dobozt kapja?
Hatalmas és mélységes vagy,
Benne a szerelmem nagy.
Hol kéklő, máskor fénylő,
Varázslatos lélekmentő.