Versek a boldog szerelemről
Róla...
Egyszer el akartam hagyni a világot,
De jött valaki, s az érzés megváltozott.
"Bekattant valami", tudatalattim már jelezte,
Jégbe zárt szívem még nem érezte.
...csupa tűz vagyok...
...izzok... lángolok!
Már nem vagyok hitehagyott,
...a szívem érted harsog!
Őszi merengő
Már száraz ággal intenek búcsút a fák,
Lehullanak az elsárgult levelek,
Ne mondd, csak súgd meg: mi lesz teveled,
Ha nem fogom a kezedet?
Szeretek elveszni,
Vágyakat megélni,
Csókodat habzsolni,
Minden mást feledni.
Szerelem
Izgő-mozgó most a tér,
visszanézett a tavasz,
ott ülök a gyér park övén,
ősz csiklandozza hajam.
Megrajzoltál a szemeddel,
Ajkam virággal hintetted.
Szemem pillái rebbennek -
Csókkal áldottad kezemet.
Fáj, amikor rád gondolok...
Mint ahogyan lehullanak a levelek,
úgy peregnek éveim hangtalan,
boldogtalan lelkem remeg belé.
150 méter.
100 méter.
50 méter.
És újra itt az üresség, a hideg kéz, a hiány mellettem.
Nem vagy itt.
Voltál bástya, mi védett nagy hadaktól,
voltál hűs víz kristályvizű patakból.
voltál meleg ölelés a leghidegebb szélben,
voltál fényes csillag a legsötétebb éjben.
Egy utazás, mi vár reánk
Ősi vulkánok felett, át.
Szelek szárnyán repülünk,
Örökké felhőkben elmerülünk.
Meddig még ...?
Meddig tart még az út,
mely néha rögös,
ezért tévútra mész.
Magányos volt az életem,
Egy fénysugarat kerestem.
Nem várt égi áldással
Jött egy szerelem csodával.