Versek a boldog szerelemről
Sok bánat, sok fájdalom,
Sok ígéret, sok borzalom,
Iránta nagy volt a vonzalom,
De úgy éreztem magam, mint egy sírhalom,
Mert összetört nagyon,
De nem enyhült vonzalom,
Úgy éreztem, meghalok,
Istenem, kell az oltalom.
Gyengéden szólít lelked hangtalan hangja,
mint egy vízió szent virágának magja.
A lét pírjában finoman megmártózni,
az elmével harmonikusan repülni.
Érkezem szerelemmel köröttem,
Landoló repülővel mögöttem,
Csomagom hagyom, libbenve szállok,
Karjaid rezdülésére várok.
Szerelem
Ne sírj, mindig ott leszek veled,
Ne sírj, mindig fogom a kezed,
Ne sírj, nem engedlek el soha,
Mert te vagy az életem egyetlen sorsa.
Elképzelem, hogy játszol,
Mindig vidámnak látszol.
Mosolyoddal elvarázsolsz...
Könnyezett szemed, tündökölt a lelked,
Fénysugár csókolt, a szerelem bókolt,
Érzelem tombolt, a szívedbe markolt...
Nézek az esteli tájra, szívemet űzi a vágya.
Távoli csillag az égen fürdik az éjjeli fényben.
Némán néztük egymást.
A bálteremben álltunk,
vágyunkat elárulta pillantásunk.
Szívünkben szerelem tüze égett,
szótlanul álltunk egymás mellett.
Lennék hajnali csók homlokodon,
egy kedves szó, mi szíved melengeti.
Boldogságom Te vagy, aki elhozod,
ha ajkad az ajkamat elfedi.
Valahol mélyen üres lettem,
Költői vénám elvesztettem.
Túláradó érzelmeim nincsenek,
Mégis valahogy túlfeszítenek.
Megfogalmazni is nehéz nekem,
Ez rajongás, ez Szerelem.
Nyár van, és jönnek a szúnyogok,
A hideg sörök, meleg napok,
Az örökké tartó, kedves mosolyok,
A sztorikkal teli padok.
Megint nem megy,
Nem tudok aludni,
Bárcsak tudnám,
Mi nem hagy pihenni.
Érzéseim mint évszakok
A lelkedre mélyen hatok
Hisz Te vagy nekem a feleség
Mint éhes madárnak az eleség
Szépséges arcod,
mint az esti, csodálatos holdvilág,
oly csodálatos,
szerelmünknek kuckója
fényűző s lenyűgöző.