Versek a boldog szerelemről
Ha szabály lennél, megszegnélek, hogy érezd, hogy van, aki tud a létezésedről.
Ha ajtó lennél, mindig óvatosan nyitnálak és zárnálak, hogy tudd, én vigyázok rád.
Könnyeimmel küzdök.
Nem hittem, hogy így lesz.
Eljöttem ma hozzád,
S látom már, segítesz...
Te vagy az életnek íze, és zamata.
A virág, a szívemnek vihara...
Tél volt eddig, de most beköszönt a nyár,
Most nemcsak monoton pörög a naptár.
Mert várhatom a napot, és várhatom a holdat,
A szívemről a jég, úgy érzem, leolvad.
Lepkék repkednek egymást kötve,
mezők virágai nékik bontják
harmatos, lágy szirmukat,
hol a méhecskék csak
egy percet kérnek,
- egy pillanat -
az élet, hol...
Elindultam az úton,
múltam magam
mögött hagyom,
nem nézek többé vissza,
a boldogságot keresem
utamon.
Jöjj, kedvesem, nézz a szemembe,
a mindenségem látod benne,
azt, ami vagy számomra, Édes,
szívemben ébredő ígéret.
Láttam sírni egy angyalt,
Mikor Téged sírni láttalak.
Hallottam dobogni egy angyal szívét,
Mikor a szíved dobogni hallottam.
Pillanatok
Forrón vágyakozik a szó, átölelik az ajkak,
lelked szívem gyümölcse, akár a fa, mely karjába zárja a tájat ágaival.
Zuhanok -
Szárnyalok -
Mindezt; a bizalom - és remény árnyéka alatt -...
Százszor siklik szó:
Megtépett ajkat
Nyes, fájón rázó,
Érces szidalmat
Bent mégsem keres.
Minden este karjaid közt jön álom szememre,
simogatlak lágyan, s takarózom szíved melegével.
Várom, hogy az éjfélt
elüsse az óra,
Valentin napja lesz
holnap virradóra.
Ülünk egymás mellett szótlanul,
már elmondtuk, amit akartunk,
hogyha a csend beszélni tudna,
elárulná, mire gondolok.