Versek a boldog szerelemről
Az életembe léptél, és én beengedtelek,
Megmutattad nekem legbelső lényedet.
Esélyt adtál arra, hogy újra boldog legyek,
Kezet nyújtottál nekem, mely mindig óv és vezet.
El akartalak érni.
Sorsom nem hagyta,
Így elmentem kérni,
A sors megadta.
Aki érdekel
Elestem és széthulltam,
Talpra állni nem bírtam.
Majd jött egy szép lány,
Ki végül mellettem állt.
Mindaddig, míg nem ismertelek Téged,
Nem tudhattam, hogy ilyen szép az élet.
A mosoly az arcomon,
A csók az ajkamon,
A könny a szememben,
A fény a lelkemben.
Örökké
Újra reggel van,
Csiripelnek a madarak,
Oly szép
Fülem hallatán.
Gondolatom hozzád száll,
Ha a Nap fényét füröszti a tengerár,
Este, ha szétszóródik a holdsugár,
Szívem egyre gyorsabban kalapál.
Ha látlak, megfakul a hangom,
A vágy malma körbe-körbe jár,
Nem csendesülnek a viharok,
Veled élem át az idő múlását,
Bár megkeményítetted lelkem páncélját,
Mégis szavak nélkül öleljük egymást...
Feljönnek este a csillagok.
Mindig vigyázol rám, mikor elalszok,
Ott vagy mellettem, csak ez számít,
A Hold fénye is nekünk világít.
Halhatatlan csoda
Öreg vagy, de még mindig tüzes.
Elviszed az embert messzi helyekre.
Előrehaladás nagy példája vagy.
Beindítottad a nagy gyárakat.
Léteztél eddig is, hisz egyidős vagy velem,
De hol voltál, miért nem küldtél semmilyen jelet?
Most viszont, hogy már megismertelek,
Üzeneted várom, mint télapót a kisgyerek.
Édesanyám, ez a nap oly fényes.
De mégis van tőle sokkal fényesebb.