Versek a boldogságról
Én értelek, hűlt láng lobog szemedben,
szívembe mégis csended tép sebet,
s mert lomjaim közt emlék fénye lebben,
feléd taszít megint a képzelet.
Boldogságot adni, kapni
Erdő, mező, virág ékes,
legszebb virág te vagy, Édes.
Hogy mennyire mások is voltunk,
Az idő, mint profi fénytechnikus
Világítja meg eltért Holdunk,
Maradni nem volt szívetikus.
Hajnalban besüt a fény halvány csíkban
Ott, ahol a fejünk nyugalommal virrad.
Nyugodtan fekszel, tincseid szanaszét,
Gyönyörű szádra puszit odaadnék.
Kívülről farkas
Belülről bárány
Tekintete komor
Szíve pedig honor...
A sors egy bonyolult dolog,
Sokszor akadnak gondok,
És az ember talál okot,
Hogy a sors miért ilyen bolond.
Kristálytiszta patak völgyek ölén
Ködös harmat gyalog erdő földjén,
Büszke fenyvesek ölelésében
Szelek simogatnak reménységben.
Most jó, most jó,
Otthon hagytunk
Minden gondolatot,
A Nap is ránk ragyog.
Lelkem végre megnyugodott.
Rózsák hívogatnak,
Itt van a varázs, ami engem is húz.
Van egy nő az életemben,
Kit mindig is szerettem,
Bárhova is visz az utam,
Én soha el nem felejtem.
Szép álmokat, szerelmem,
Álmaidat féltve figyelem.
Legyen szép az éjszakád,
Holnap is várok reád.
Egy nap gondoltunk arra,
Táborozni megyünk Újudvarra.
Ha nem lenne itt kacagás, öröm és móka,
Nem menne senki a hívó szóra.
megszólított a tavasz,
szellőként susogott fülembe,
s szavai melegséget árasztottak
fáradt, szürke lelkembe