Versek a boldogságról
Halkan, puhán, nagy titokban
besurrant az ősz.
Rácsókolgat minden fára
titkos bűverőt.
424 247
Robog és szalad.
Öreg tapasztalt. Gőz a szakálla,
Szíve a kazánja.
150 tonna fekete fém.
Boldogság oly kecses, védelemre vágyó kincs,
ami akarva, akaratlanul lesz és megy el is.
Mégis, mikor kapjuk ezt meg?
Mikor senki sem számít már erre?
Szép jövő leple takarja, minek kesernyés érzés az alapja.
Örömre felfigyel bárki,
az útra, mit megtettél, elfáradva ásít.
Éreztem már gyűlöletet.
Szívből jövő szeretetet.
Éreztem már gyászt.
Isten hozott
Isten hozott, drága, kicsi lélek.
Nagy ajándéka vagy te a Teremtőnek.
Kiválasztottad anyát, apát szülőknek.
Jól választottál, mert nagyon szeretnek téged.
Tavasz. Virágok.
Esőbe kiállok.
Nyáron csillagok.
A jégen vigyázok.
Ne kérdezd, honnan jöttem, itt vagyok.
Mindenek felett a ma ragyog.
...úgy csörgedez idebenn,
szemembe, fülembe ér,
s megnyugtatva leng a csend.
"Csak halkan, csak halkan, drága, szép Öröm,"
irigyeim ne hallják hangodat!
Ne zavarják nálam új lakodat,
hogy ide eljöttél hozzám, köszönöm.
Beleragyogok ebbe a nagy összevisszaságba.
Fölé növök és beleragyogok.
Pompás kis villámom,
maradj míg kívánom.
Mindig, míg így látom,
szeress, hisz rád vágyom!
Csupán csak ennyi történt
Nagy volt a nyüzsgés, ők némán álltak:
nyurga fiú és egy kamaszlány.
Lelkét öltöztette fénysugárba,
ezzel üzent fiúnak a lány.
Illatfelhő hömpölyög,
Fecske száll az égen,
Játszótéren kicsi lány
Üldögél egy széken.
A szerelem, ahogy értelme lenne...
Veled egy új világ szökkent szárba,
mint egybeolvadó két gyertya lángja,
zuhanni illatok, érzések szférájába,
így forradunk lassan örökre egymásba.
A kezdetek
Csak egy kép ott lent a tónál -
Mi többet mond ezer szónál -
Minden néma, hang se rebben,
Lelked üzen szép szemedben.