Versek a boldogságról
Ott csillogsz a szemeimben, te vagy a világ
Benned élek én is, hiszen belőlem kreált
Hozzáadta apádat is, hiszen megalkudtunk téged
S így születtél meg, fiam, épp a csodám nézem.
Szeretem a reggeleket, mert csodás ébredés új esélyt ad nyugodt fények között,
És míg csukott szemem álomrágott, elmém tiszta s szabad a hajnal fölött.
Álmodoztam arról, hogy véd-e valaki.
Véd, mint egy hálót a labdák elől.
Egy játékos, mely tudása angyali.
Mert ő egy igazi hálóvédő.
Csillogó szemekkel nézlek,
hozzád érve szinte félek.
Félek kicsit a holnapoktól,
ha kifogyok a szavaimból.
Boldogságod kulcsa
számodra oly furcsa,
ki világodat kifelé éled,
százfelé szakad megosztott éned.
Csengettyű szól a magasból...
Mikulás arca pirospozsgás,
Rénszarvasaival magasan száll.
Búcsúzni jöttél? Én nem hiszem,
Mert szívem szívedben ott dobog,
Zenél szebben kettős dobbanás?
Így szeretnek mind a boldogok.
Reggel nejem csókkal keltett -
nem a csókja volt szokatlan,
órám hetet kilenc helyett:
"Hétalvó! ma nagy napod van!
Ha elmondhatnám
- csengő, szép szavakkal -
rebbenő szívem zengő szózatát
- mely egyszerre dicsér
minden művészt és minden alkotást -
elmondanám.
Fáj még úgy elmennék én csak veled lennék
Körbevesz a káosz miattuk fáj most
Ilyet még sohasem éltem meg
Ilyet még sohasem éreztem
Szívemnek te vagy a támasz mert te sohasem bántasz...
Szerettem, hogy vele kezdtem,
Hogy ölébe feledkeztem,
Örültem, hogy örülhettem,
Hogy a testét körülvettem.
Cserebere pillantás,
Lakat szempár,
Színültig szoba...