Versek a boldogságról
Az első szerelem olyan, mint egy álom,
A megbeszélt helyen szívdobogva várom.
A pulzusom feltornázott az egekbe,
Szállnék vele én is fel, a fellegekbe.
Nem mindenkinek lehetsz tökéletes,
Ez tökre természetes,
Legyél inkább önmagad,
Minthogy magad letagadd.
Foglalkozz olyannal, aki szeret,
És nemcsak folyton csesztet.
...Vagy csak azt képzelhetted, hogy az valóban
vágyakkal teli, beteljesült szerelmi maraton
egy kék vizű tengereken ringatózó hajóban!
Elvonult a télnek fagy-hidege,
megjött már a tavasz lehelete,
esőt öntöz az ég a földekre,
víztükörben úszik az ég szeme.
Ezer s ezer virág.
Most mintha fájna a világ.
Fiatal vagy még, s tapasztalatlan,
nem lesz egyenes az út, min
elindulsz, göröngyös lesz, telve
kelepcékkel, akadályokkal.
Örömömet az égbe dobom
Uram,
Örömömet madárként feldobom az égbe.
Az éjszaka elszállt,
és én örülök a fénynek.
2012-es évi emlék
Ősi Magyar Életfáról, ki egykor
leszakadt,
hálás szívvel köszöni, amit
ma visszakap!
újra szép nap vár
a lelkemnek boldogság
az örök fénysugár
Meg kellene már tanulni
boldog ember lenni,
baj csak ott van, hogy nem tudjuk,
mit kell érte tenni.
Voltam fent és voltam lent is már
Úgy gondoltam elértem már az eufóriák csúcsát...
A boldogság nyomában járok,
De utat hozzá még nem találok,
Még rohan és menekül előlem,
De én kapaszkodom belé erősen.
Utolsókat sóhajtja
Az idei nyár,
Már elköltözött
Délre oly sok-sok madár.