Versek a boldogságról
Egy röpke, felvillanó szikra,
ez szárnyaló képzeletünk titka.
Egy tizedmásodperces ragyogás,
amikor minden, mindenki pompás.
Kora reggel álmosan,
Egy kissé még kócosan
Ablakomon kinéztem:
Mesebeli igézet!
Nem találkozunk, és mégis.
Te gondolsz rám, szintúgy én is.
Itt vagy velem, hát pedig nem.
Csak lélekben együtt. Igen.
Ne menj el, mert téged szívlak be
minden lélegzetvételemmel...
Repkednek a pillangók, ma tavasz száll az égre,
Elhozza a reményt és a tiszta békességet.
Gyertek ti is, kedvesem, szedjünk színes bokrétát,
Rakjuk sorba ruhánkat a szabad kék ég alá!
Augusztusi hónapok néhány évben
megfürdették szívünket a fényben!
Megszülettek, boldogságot hoztak,
mint a napfény, mindent beragyogtak!
Megjött Hóanyó, jól felrázta a dunyháját,
szétszórta fehér lepelét az egész tájra,
nagyon mérgesen jött, fújja magából
a mérget, soká érkezett, egy kicsit késett.
Mert az maga a csoda
Hozza azt az új esztendő,
Mindenben lesz elegendő.
Tünde
Elérkezhetett egy nap, amit vártál nagyon,
köszönthessenek tégedet a névnapodon.
Sült galambot lehet várni,
ki megsülve is tud szállni,
igen-igen okos állat,
akárhová nem is szállhat.
Farsangi szokások
Nagyböjt előtt farsangolás,
dús lakomák, mulatozás.
Feldíszített bálteremben
ünnepi öltözékekben
táncot lejtenek a párok,
a zenészek muzsikálnak.
Hol vagy már, boldogság? Merre jársz?
Te, aki a búval mindig szembeszállsz.
Hol vagy, ki ellensége a magánynak?
Kereslek itt, kereslek ott, de nem talállak.
Szeretnék egy napot, melyet Isten alkot,
Melyet, ha ember megkap, nyugalma van ott.