Versek a boldogságról
Mit ér az emberi kedv,
Melyből elveszni kezd
Az érték kincsének léte.
Miben rejlik életünk szépe?
Fiktív vallomás
Az én szemeimben, drága kicsi Tündém,
csak te vagy a legszebb, egy igazi tündér!
Ezüstréten hajnali fényben fürdik a napsugár,
Millió harmatcsepp, mint megannyi gyermek mosolya, táncot jár.
gondolj csak bele
Fiatal barátom, most gondolj csak bele,
hogy mi nem tetszik neked, kedvesed vagy Te!
Vannak elvárásaid, de hidd el nekem,
azok csak szertefoszló apróságok,
legfontosabbak azok a hangok,
amik a szívedből jönnek, és boldogok.
Engem nem érdekel, ki kit választ,
Az üresség betölti testem,
A kényszer és az érdek nem áraszt.
Messzeségben feldereng
Apró fény, mely táncol.
S nem hiszel a szemednek:
Délibábot látok?
Pirkad a hajnal,
bíbor a táj.
Fecske cikázik,
hazatalál.
Állt a lány az esőben,
S nem volt nála esernyő.
Állt egy fiú mellette.
Úgy hívták, hogy Nagy Ernő.
A könnyek történetei érdekesek...
Hogy hogyan és miért keletkeznek.
Buborékok táncot járnak az égen,
gyermeki kacaj úszik a szélben.
A Zagyvához közel
magányosan, elhagyva
áll rég egy tanyaház.
Mésszel festett - tapasztott,
saralt ruhája,
rakott fala talán
millennium előtt épült,
vagy nem sokkal utána.
Rímalkotás jelent nekem örömet,
Mondhatom: Igazán becses művészet
Elképzelni tetteket, miket megélsz,
S érzéseket leírni, miktől jobb kedvre térsz.