Versek a boldogságról
Szemed színeiben elmerengni jó,
kék színében úszom, mint egy kishajó.
Apró gödröt húznak ékes ráncaid...
Ne számoljuk még az évek számait!
"Te hoztad el nékem újra a nap sugarát"
arany mosolyod váratlan, mint tűzgömb fénye
életem magányos, fénytelen alkonyatán...
Azt őrizd szívedben,
Mely számodra örökké érték.
Az az igazi vagyon, tudd,
Abban nincsen mérték.
Lehull a lepel,
és nincsen itt a kedves.
Mi lesz így a mindenséggel,
ha nem lesz meg a végtelen?
Mindig játszik velem az élet,
De elveszni már sosem fogok,
Mert rátaláltam egy tündérre,
Kit szerethetek, el nem hagyom.
Valahol mélyen üres lettem,
Költői vénám elvesztettem.
Túláradó érzelmeim nincsenek,
Mégis valahogy túlfeszítenek.
Megfogalmazni is nehéz nekem,
Ez rajongás, ez Szerelem.
Furcsa alkotás,
egy megbilincselt áldás
a megbocsátás.
Böjt előtti mulatságok
A farsangi bálban
mindig nyár van:
fény, meleg, párás lég,
ragyogás - kacagás...
Én nem tudom, mi van velem,
nem ülnek árnyak a szívemen,
fényben ragyog itt minden...
csillog a Föld, az Ég,
fénylik a lelkem!
Hogy szerintem mi az élet?
Aki a pénzre gondol, az téved.
Számomra a család, a szeretet,
"- Anya! Boldog vagyok, hogy veletek lehetek".
Egy boldog délután
Tegnap korcsolyáztam, ráléptem a jégre,
Két év után először, igen, bizony félve.