Versek a boldogságról
Futok a végtelenségben, s hív csábító jelened,
érzem, nincs menekvés,
hisz a szívemben most már nincsen többé fék!
Kiáltom a neved, messze-hívó léted
járja át - e helyet, el akarlak érni,
de a táj most magába rejt.
Csak a Tied
Én volt-vagyok most,
Én volt-vagyok most itt neked,
Hol múlt oson, s jövő dereng,
Én volt-vagyok most itt veled,
Hogy fogjam szorosan kezed,
Könny áztatta szemeidre...
Szeretem az élet minden apró örömét.
Szeretem a napfelkeltét, a naplementét,
Szeretem a tavasz első napsugarát,
A nyíló virágok bódító illatát,
Az erdő hangját, a patak csobogását,
A tavaszi szellő lágy simogatását.
Mennék veled a természet ösvényén,
hol a tavasz életet ad, s minden szépséget belerak.
Hívnálak, hogy jer velem, meglátod, ott
mindenség szépségét is megleled.
Önmagához hívogató ösvény
Követem lépteimmel patak öblén
Lefotóznám különleges illatát
Dühös lenne rám s meg is tiltaná
Fátyolos, néma csöndben
bámulom az esőcseppeket.
Kereslek a szürke ködben,
rég eltévedt szeretet.
Eszterkémnek
Nekem: Te vagy a fény
az éj sötétjén,
biztos kapaszkodó vad-folyó örvényén.
Vágyunk az, ami Istentől megáldott,
tisztán szeretni, ahogyan csak lehet.
Járja át valós szeretet a lelket,
megélve végre mindazt, mi hiányzott!
Versnek születtél bennem,
pihenni vágyó vándor.
Lelket hoztál ajándéknak,
mely bennem tűzként lángol.
kirakatkényszer,
tökéletesnek tűnő élet,
Facebook, Instagram vagy TikTok,
nem fedi fel a nagy Titkot,
hogy mi a Boldogság...
tiktak, ketyeg az óra...
Gyermeknap szép alkalmából mit is kívánhatnék?
Ne csak e neves ünnepen örömködjön a nép.
Ha gyermeked van, az a sorstól egy hatalmas jutalom,
az életem boldogsága, hogy szeretetem neki adhatom.
Sárga színű esernyővel
Utcán sétálva megyek,
Balról rám köszön egy néni,
Kíván nekem szép hetet.
Halk sóhaj leszek - elszököm,
pihenek, majd egy szívrögön,
dúdolok, lábam lógatom,
teljesül minden óhajom