Versek a boldogságról
Volt egy nyár, még most is emlékszem,
felhők ölelték a kék eget,
versenyt úsztak idővel, térrel,
s hogy száguld... senkit sem érdekelt.
Szívemben helyre állt az ősi rend,
gyönyörködöm csendes alkonyomban.
A boldog boldogtalan
Télen délben odakint
Hűvös széllel játszadozó virág,
Boldogságot színlelő világ.
Könnycseppben születtem
Kicsiny felhők között
Nézd mi lettem
A pillanat fölött
A sötétben kigyúló éjszakai fények
Emlékeztetnek hogy néha mégis élek
Szembe csordul látok sárgát zöldet kéket
S a szürke hétköznap többé már nem éget
Eddig csak álmodtam, valóra vált,
ahogy szívem végre rád talált.
Eddig minden csak álom volt,
minden érzés szívemben tombolt.
Tiszta vize csalogató,
néz rám hűvösen,
ellenállni nagyon nehéz,
hisz nagyon kedvelem.
Hmm, nem is tudom eldönteni,
mivel fogom magam teletömni.
Finom üdítőt tölteni, fagyira csokit önteni.
Tányérom mindenféle finommal teletenni,
jaj, de imádok én enni. Parasztkenyeret
zsírral megkenni, hagymát a tetejére tenni,
vagy egy finom májkrémest, jól esne most egy francia krémes.
Hazafelé, buszon ülve
Fáradtan tekintek a sötétségbe.
Nicsak, egy fényes folt
Rám tekint kajánul.
Nézd, mi fon mosolyt arcokra,
Mi kelt lelket naponta!
Lebegni és áradni...
Szeret. Szeret játszani.
Legfőbb álmom:
Mindenkinek kívánom,
Boldog legyen
Ezen a világon.
Ülök még mindig a koptatott padon
Csak érezd azt ahogy írom a dalom
Küldje hozzád az a hűvös szellő
Szeretlek téged itt már nincsen vessző...
"Nagy utcánkba" érve bármely irányból,
Szívünk nagyot dobban a csodás látványtól.
Virágokkal teli gyönyörű, szép utcák
Ismerősként köszöntenek ma is reánk.
Kiültem este, nézve a csillagokat,
próbáltam összeszedni a gondolatokat.
Annyi minden forgott a fejemben,
de most mind szabadon engedtem.