Versek a boldogságról
Boldogan nézünk a fák fölé,
Szárnyalunk az élet ölén,
Vitorlánkba kap a szép...
Repít minket ezerfelé.
Tündéreknek háza bent az erdőben van.
Bent a fák közt laknak arany hajlékukban.
Ha besétálsz az erdőbe, s széjjelnézel csendben,
megláthatod kastélyukat ragyogó kertjükben.
A romantika képzeletében
A gyönyörű nyári naplementét nézve,
Vagy a sötét csillagos eget éjszaka,
Milyen jól is hangzik: szerelmes kéz kézre,
Bár elég lenne egy szerető szív szava.
Ha a boldogság folyékony lenne,
beleönteném az ember lelkébe.
Ha a boldogság gyúrható lenne,
szobrot tennék mindenki zsebébe.
A boldogságot nem lehet nem
észre-
venni, de érte sokat kell tenni.
Sétálni
a kéklő égbolt habos fodrain,
így,
olykor a boldogság visszaint.
Mi van, ha szeretnék boldog lenni,
Olykor-olykor jókat nevetni.
Felszabadultan szaladni a mezőn,
Nézni a csillagokat a háztetőn.
Egy kitartott harmónia
Pont, mint a szemed ragyogása.
Egy dallamos szekvencia
Szívem őszinte vallomása.
Besötétedett,
Minden nyugovóra tér,
Az utca megpihen,
Ő is aludni kész.
Hátrahagyott millió emlék
Néha rút, de mégis olyan szép.
Szívünk tele csodával, hálával és reménnyel,
Hogy hallhattuk, láthattuk, mit józan ész már nem ér el.
A hurrikán végigsöpört a lelkünkön,
Mindenki nevében mondhatom, hogy köszönöm!
Kutya rohan az égen,
nyúl szalad nyomában,
a kismalac csak nevet
habos párnájában.
Napforduló éjjelén
Csillagok közt jártam én
Megtöltöttek fényükkel
Melyet Lelkem hozott ide le
Nem számít, ami odalett korábban,
otthagyom, mi eltűnt az út porában,
nem érdekelnek az elvarratlan szálak,
én csak élni szeretnék a nyárnak.
Egy éve pont ma, a feleséged lettem,
Abban a pillanatban levegőt venni alig mertem!
"Önök mostantól házasok",
Igen, ez a mondat is elhangzott!