Versek a búcsúzásról
Ezer örömteli pillanat,
És száz borongós,
Mely a múltból egy-egy falat.
Lásd, előkerülnek a régi fotók,
Mik nosztalgiaként felhozhatók.
Voltam egy lány aki boldog
Eltűnt a boldog lány
Voltam egy lány aki nevet
Eltűnt a nevetése a lánynak...
Még a harang sem szólal meg temetésem napján,
Még egy könnycsepp sem csordul le a kedvesem arcán.
Piros gyászlap virít kint, a temető kapujában,
Sohasem voltam én boldog ebben a világban!
Magamban egyfolytában
Emlékeket égetek.
Egyre több a pernye:
Nektek már végetek.
Búcsúzom a Nap fényes sugarától,
búcsúzom a csengő kacagástól,
búcsúzom a szép nyári estéktől,
búcsúzom a csillagos égtől,
búcsúzom az éltető esőtől,
búcsúzom a zord viharfelhőktől,
búcsúzom a végtelen rónától,
búcsúzom az erdőknek fáitól...
Anyának
HA nem volna tényleges
És Végleges...
Csak teszt volna
Csak a test,
De az sem többre - pillanatra állna meg,
Hogy lássa fenn a Csillagbíra,
Hogy becsülik.
Meleg érzéssel töltött el egyszer,
Lelkem sötétje ellen a fegyver.
Szívem ragyogva kivilágított.
Gyönyörű volt.
Bús dalom csendben,
halkan szól,
szomorú szavakat
olvasok az arcodról.
Tedd meg, kedves, törd a szerelmet,
pusztítsd el a létét!
Nem akarlak elfeledni téged,
nem tudok nem gondolni rád,
imáimban mindig itt vagy vélem,
fáj, hogy hamar elhagytál.
Mert hajnal kettőkor még ébren álmodom,
hogy nem mentél el, s nincs fájdalom,
hogy sétálunk, s én mondom...
Ma reggel egy utazásban volt részem.
Emlékeim gyorsvonatán ülve néztem,
Ahogy a mályvalaput forgattad az udvaron,
S keményen dolgoztál a forró nyári napon.
egy bizonyítványosztó margójára...
Szeretet lebeg a teremben,
mint hajnali pára a folyón...
simogat szelíden,
máskor tűz és éget forrón.