Versek a búcsúzásról

Kui János

Bolyongó

Az időtől elszakadtam,
bolyongok a semmiben,
veszek egy jó faliórát,
és az időt én mérem.

Tovább...

Németh Zita

Hozzád indulok...

Mondanám, de a szóhoz nem kerekednek
a parancsot megtagadó ajkak,
parányi gödreimhez nyújtóznak csupán
míg sós könnyemet kísérik útján.

Tovább...

919

Putterer Magdolna Léna

Lesz mikor elmegyek

Egyszer elmegyek, végleg elmegyek...
Engem ne temessetek el, emberek,
Hanem égessetek el, szórjatok szanaszét...

Tovább...

KF Adél

Arany János

Kétszáz éve megszülettél,
Költészetünk atyja lettél,
Te is úgy kezdted, mint bárki,
Mégsem győzlek csodálni!

Tovább...

T. Bernadett

Vízcseppben remegő percek

Résnyire nyitva hagytam az ajtót.
Először halk neszek sóvárgó menete
indult. Valami még mozog,
odakintről beszűrődik
kettőnk élete.

Tovább...

Menyhért Kata Eszter

Fekszek én és a levegő-takaró

Fűzfa árnyékában pihenni, szeretni...
Látomásom szüntelen zargat,
Látlak téged kúszva közeledni,
Hogy észrevétlen, mozdulatlan...

Tovább...

Nepé Mester

Vége

Ne keress, mert már nem találsz meg.
Elbújtam, elrejtőztem, eltűntem végleg.

Tovább...

32

Szász Kiara Gabriella

Elhervad

A pokol, mi alattunk virágzik,
Gyűlöletet csepegtet a felvilágig,
Mi halandók szíve megállásáig
Hatol gyönyörű, de fájó igazságig.

Tovább...

Budai Gabriella Ágnes

Senki és semmi

Ki vagyok én? - kérdeztem.
Senki, szólt a válaszod,
s én trónfosztott királynőként
álltam ott.

Tovább...

Farkas J. Sándor

Jó utat!

Megmértek, és kevésnek találtak.
Szívem, lelkem szerelme:
Nem elég e furcsa világnak!
Soha nem adhatom, mi Neki fontos,
a zsebe tele, de a szíve rongyos,
lelke kopott... szürke fényű, foltos.

Tovább...

Norabora

foHÁsZ

Megállt az idő, becsukták ajtaját,
őrzi a ház volt gazdája illatát.
Még neki nyílnak az elvadult rózsák,
még érte sírnak az égiek tócsát.

Tovább...

Székely Ferencné

Kint jártam a temetőbe

Kint jártam a temetőben
Beszélgetni véled,
Elmondani, hogy hiányzol,
Sírok minden éjjel.

Tovább...

Bubrik Zseraldina

Elveszett gyermekek

Levél a meg nem született gyermekeimnek

Álmodozón, szeretetre éhesen
elindultam ikreimmel vonattal,
nem tudtam, merre tartok,
de mentem az ismeretlen útvonallal.

Tovább...

1721

Bacsó László

Elhalkul a szó

Tudom én, ahogy párolog az élet,
kiszárad a test, ráncos lesz a lélek,
érdes lesz a bársony, ízetlen a só,
ködbe vesző Világ, elhalkuló szó.

Tovább...

Asteri

Némaság

Egy ismeretlen emlék

Emlékszem, felém léptél, egy szót sem szólva álltál,
Köszöntem neked, de te már máshol jártál,
Tudom, mondtad százszor, hogy elveszíted erődet,
Ha remegve állok könnyes szemmel előtted,
Ökölbe szorított kezed magad elé emelted,
Majd tekinteted a poros földre terelted.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ