Versek a búcsúzásról
engedj ne kapaszkodni
a végtelenbe,
itt az idő,
szempillák jégcsapszögeiről
telet karmol szemembe a fény.
Csendes temetőben "Tegnap harangoztak",
de más volt ez a harangszó, mint a többi,
mit tegnapelőttig korábban hallottam.
Lakkozott koporsó mellett némán álltam,
könny folyt arcomon, koszorúkat bámultam,
halálé mind, élők utolsó búcsúja.
Anyám - látod, oly könnyes az arcom,
bánat feszíti gyermeklelkemet.
Az égben élsz, de hallod a hangom,
s végre megérted, hogy szerettelek.
Hajnal hűs tenyerén ébredtem.
Tekintetem álmosan pihent
még kicsit kedves fényképeden.
Emlékképek sora sodort áradón,
mint bősz, fékevesztett förgeteg,
fojtogatni kezdett újra az
átkozott, zöldszemű szörnyeteg.
Árva levelet
Borzos szellő riogat
Csend nyugvó téli fagyban
Széncinke fekete ruhája
Fázósan bújik
A sírkereszt álmába
Fekete lelkem sötét...
A móló végén vársz rám,
mögötted a Nap ragyog.
Melletted ott áll apám, anyám,
s a lábad körül pipacsok.
Köszönöm ezt a pár hónapot, mit veled tölthettem.
Köszönöm, hogy sok mindent megosztottál velem.
Köszönöm, hogy tanítottál csatákat nyerni s veszíteni.
Köszönöm, hogy szerethettelek és viszontszerettél.
Nehéz sorsot hagytál nekem,
tudom, nem gondoltad te sem,
boldogságunk ily` rövid lesz,
elválaszt a halál minket.
Röviden az elmúlt 9 évről
Boldogságot adtál, mint a fény,
Beragyogtál minden percet,
Loholtál felém büszkén, kedvesen,
Majd megálltál a teraszon, mert tudod,
Tudtad, mi a rend.
Búcsúzunk. Mosolyunk legörbül, szemünk könnybe lábad,
Nehéz most itt hagyni kicsi iskolánkat.
A Tanító nénit, aki öt éven át
Vezetett minket a felfedezés útján.
Jó lenne-e, ha emlékeznék
minden egyes szóra?
Vagy talán csak az,
ha a megnyugtatókra?
A szívem sokkal gyarlóbb,
mert a türelmet nem jóra,
ahogyan te, hanem rosszra
használja, de te sarlót
Százszor is újraszületsz bennem
Az éjjel megszülettél, langyos könnycsepp lettél,
Simogattad szembogaram, arcomra kiszöktél.
Vissza akartalak tartani, de nem bírtam veled,
Úgy értél hozzám, hogy nem éreztem kezed.
Puhán zörren a nád
levelei közt a szél,
kerget egy rozsdabarnán
mélázó pillanatfoszlányt,
és benne rigóének didereg.
Éppen Terád gondolok,
még ha nem is hiszed.