Versek a búcsúzásról

 IdőHosszKedvenc

Szombati Tibor

Apa, hová mentél?

Elvesztésed után, Édesapám

Apa, hová mentél?
Mutasd meg fiadnak!
Nem találom hasznát
A földi javaknak.

Tovább...

293463

Pődör György

Az utolsó láncszem

Édes Emilnek- immár odaátra

Dermeszt lelkemben még a kihűlt helyed,
érted a mennyet kell újra nyitnom...

Tovább...

134131

Végh Attila dr.

Rekviem helyett

Utolsó lehelettel sóhajtalak,
végső mozdulatomban is ölellek.
Karjaimmal, kedves, még betakarlak,
érezz még engem a közelben.

Tovább...

126269

M. Laurens

S NEKED IS...

Mindenkinek szüksége van
egy őszinte, segítő kézre,
s hogy valaki azt súgja neki,
hogy megérti: és megérte.

Tovább...

120117

Végh Attila dr.

Sírfelirat

Tegnap még vitorlák dagadtak,
ma már csak félárboc vagyok.

Tovább...

115273

Pócsa Józsefné

A költő nem beszél, csak ír

A költő nem beszél, csak ír,
Szemében bánat és csak sír.
Betűkbe önti mély bánatát,
Szó nem hagyja el ajakát.

Tovább...

113185

Kamarás Klára

Egy pillanat

A még remélt, várt holnapok
rohanva süllyednek a múltba,
egymásba folynak nappalok
és éjszakák. Ne várjunk újra,
mert minden új már régen régi,
mire az emberész feléri,
s megállítani nem lehet
az így lepergő életet.

Tovább...

110101

Major Tamás

Magamhoz írok... néktek

Könnyem, könnyem, érzelemeső,
Potyognak homályt, vigaszt leső
Szememet bús tükörré tevő
Fátyol, a lélekbe öltöző.

Tovább...

109125

Kamarás Klára

Felhőket hajt a szél

Úton, útfélen ott a lábnyomom,
a verseimet pedig rád hagyom!

Tovább...

10899

Varsás Frigyes

Búcsú

Nem vádolok senkit, de fáj a rettenet,
Elorozták tőlem egyik szerelmemet.
Maga volt az élet, lelkem sajog belé,
Szívem egy darabja lett az enyészeté.

Tovább...

M. Laurens

CSEPPNYI KÖNNY SEM

A költő ült, tollába száradt a tinta,
mi benne volt, már régen kiírta,
s most üres fejjel s tollal bambul,
hunyorog, s arcán mosoly lanyhul,
szerelmét száz éve, hogy feledte:
most sajgó derékfájás van helyette...

Tovább...

Ádám Istvánné

Utolsó könnycsepp

Rég volt, hogy sós könnyeim
záporában ültem.
Rég volt, hogy zaklatott
szívem megpihent.

Tovább...

101114

M. Laurens

OLY JÓ...

Lassulva dobog a rég megfáradt szív: csendben.
Oly jó most ülni a nyugvó nappal szemben,
eget lesve, hallgatni a suttogó fákat,
és hegyeket nézve, sóhajtani párat.

Tovább...

100106

Kamarás Klára

Búcsú e-mail-ben

Nem ismerlek,
és nem tudom, milyen
barát vagy. Talán idegen
számodra minden gondolat,
de készen állsz, hogy befogadd,
ha néhány percre még figyelmedet
magamra tudom vonni,
mint képeslap, vagy furcsa régi holmi...

Tovább...

Kamarás Klára

Néha

Néha... mintha még most is élne,
mesélne csípős vicceket,
rágondolok, s nem tudja senki,
mi késztet rá, hogy nevetek.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom