Versek a Carpe diem életérzésről

Tordai Mihályné

Élek

Beszélek... még megpendül a húr,
Mindenkihez szól hangosan a citerám,
Az erdő pompásan zöldellő jurtájában
A természettel együtt ébredek, élek...

Tovább...

Németh Edina

Tegnap éjjel

A sötétkék égbolton ezernyi apró lámpás ég.
Bódult a világ, szemem előtt cikázik a lámpafény.
Felejthetetlenül kell élnünk,
mert egyszer úgyis kialszik a fényünk.

Tovább...

1512

Janó Nataniel Dávid

Gitárszóló

Pengesd meg a lelkem húrjait,
Csak te és én újra itt.
Hangolódj rám, és én rád hangolok.
A sörödből még egyet húzok.

Tovább...

21

Bihary Valentin

Édes mézes

van úgy hogy ütni kell - agyon
akit szeretsz nagyon
akkor is ha a fájdalom
neki édes kéjes ártalom

Tovább...

11

Putterer Magdolna Léna

Csak te meg én

Mondd, akarsz-e velem játszani, csak te meg én,
Szállni, szárnyalni, mint a madár, mint ahogy én?

Tovább...

2121

Tordai Mihályné

Rím, -elő!

Rím kell? Neked? Hát íme, adok.
Egyet jobbra, egyet balra,
esem hasra, majd esem talpra!

Tovább...

109

Jeney Terézia

Csak ennyi-nem több!

Kis remény az elhagyott szigeten,
Egy fényjel a háborgó tengeren,
Morzsa egy éhező gyermek kezén,
S egy könnycsepp a könnyező szemén

Tovább...

Horváth Gábor János

Csak élj

Legyen erőd,
És
Legyen uralmad
Felette!

Tovább...

Tordai Mihályné

Lágy dallammal

Dalolj, szívem, hű citerám,
pengesd csak húrodat...

Tovább...

147

Szalai Mária

Montmartre

néha
hajnalban
álmomban
lépkedek
a Montmartre
lépcsőin
lassan
lágyan...

Tovább...

1115

Kamarás Klára

Ennyi elég

Nem tudom, mit hoz még az élet,
de süt a Nap,
csiripelnek a madarak...

Tovább...

6965

Pisch Ferenc

Öntudatra ébredés

lelkiismeret furdalás

Nappal hazudik a világnak,
Éjjel egyedül van az ágyban,
Közben nem tud aludni,
Lelkiismeretével szenved
A magányban.

Tovább...

Tordai Mihályné

A szív hangja

Lassíts, szívem, túl hevesen dobogsz.
Lázongsz, a rosszat ostromlod!

Tovább...

Boldog István

Gyarmatosítók dala

businnes blues

végy egy temetőt,
kocsmát, templomot,
trilla, trilla, trallala.

Tovább...

33

István Márton

a pusztulásról

feltéptem ma a párnám bélését,
mert megtehettem.
és ahogy hulltak rám a pelyhes
kacsatollak - mert régi, drága párna volt -
arra gondoltam, mi
lehetett a tömőasszony gondolata,
amikor a párnába tömte a tollat.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ