Családdal kapcsolatos versek
Tudod, nekem mit jelent a világ,
egy gyermek mosolya kinyíló virág,
féltő kezek óvják minden komoly bajtól,
válaszúthoz érve megy minden magától.
Édesanyám kis rózsája,
Kit dédelget a burába`,
Öntözgeti és táplálja,
El ne hervadjon a szirma!
Megbocsátok neked, amiért üvöltve
kilyukadt cipőmmel verted meg a lábam.
Tinik, figyelem, fegyelem!
Anyu kikísért a buszhoz,
Soha nem szégyelltem.
Apát barátnak tartom,
Ezt sem szégyenlem.
Apa, most már felnőtt vagyok?
Azt kell tennem, amit a nagyok?
Többé akkor nem játszhatok?
Apa, most már felnőtt vagyok?
Állítsátok meg a Földet, mert le akarok szállni!
Mi élni akarunk!
Nem tudom, hogy miért itt élek?
De megszülettem én.
Te sem tudod, hogy meddig élsz?
És meddig van remény.
...Kedves arcára ráfagyott a mosoly,
Fáradt öregség nem lett a végzete,
Teste, lelke istenséggé változott.
Édesanyám sodrófája
is emlék. A gyúrótábla
még megvan, de más alakot
öltött: csempemozaikot
ragasztott rá a testvérem.
Teszel-veszel, de jó soha nem leszel,
S bár holtodig harcolsz,
Az élet nem hoz mást, csak balsors.
Lehetsz te különleges, lehetsz te kellő.
Képzeld, Anya,
Mióta élek, mióta vagyok,
A szót, hogy szeretlek,
Nem mondtam nagyon.
Szeretettel minden sogornőnek
24 karátos aranyból van a Te szíved,
Amely fényt és örömet áraszt körülötted.
Te vagy a legkedvesebb ember, kit ismerek,
Tartson ki örökké ez a fényességed!
Elindultam hosszú útra,
szívem csak úgy kalapál.
Alig bírom visszafogni,
ne szakítsa ki magát.
Mészáros Dóra (Silverwolf2000)
Őszesedik, őszesedik,
Sárgul a fák levele.
Megsült-e már, megsült-e már
Édesanyám kenyere?
Talán, ha mondhatnék valami szépet,
Ha már ily gyorsan lett vége az évnek,
Csak annyit mondanék én most neked,
Remélem, a szeretetem ott lesz veled.
Magamnak kell ígérni,
hogy Neked tudjak vallani.
Magamat kell ítélni,
a változás felé hajtani