Családdal kapcsolatos versek
Én sírok most utánad, te angyal,
Mintha rózsád szirmai lehulltak volna"
Én tudom, lelkem olyan, mint a végtelen róna,
Kinek büntetés jár minden elmondott szóra.
Ha csiga lennék, bár törékeny,
de most a házamba bújnék,
ha kicsiny vakond, akkor
az áldott, fekete föld alá.
Otthon vagyok a családdal
Mikor az időjárás rossz,
Itthon tanul a palánta,
S lassan eltűnik a sok kosz.
Lujza mamámhoz
Nagyra törő álmaim még
Itt lapulnak valahol!
A puha avar ágyat vetett nekik,
Gyermekded szívem talán egy kölyökrókában zakatol.
Én a sötétség, te a fény,
Életemet beragyogó fény.
Valóságot mutató regény,
Elolvasni valós élmény.
Sétálok az utcán, ahol felnőttem én régen,
Minden bucka egy emlékkép nekem.
Az arcomon a mosoly bujkál,
Hol is lehetnék boldogabb, mint itt, te drága kis hazám?
12. rész
82.
Elutazunk messzi tájra,
Sok mindent hagytunk hátra,
Éltünk kint békében,
Szeretetben, kettecskében.
Gyermekként sokszor féltem,
éjszakánként felébredtem,
édesanyám szólongattam,
összebújtunk az ágyamban.
Schweighardtné Pataki Zsuzsanna
A kavics halkan csikordul az úton
a sétán, a csendes fák alatt,
mikor véletlenül két szempár összenéz,
és születik egy közös gondolat.
Üres pohár alján pangnak
az egykori gyereknapok.
Nem hallom már tiszta hangnak,
mi a fogaim között vacog.
Elvesztek. Vagy csak úgy vannak.
Állj és várj... Nézz az ég felé!
Kergesd a csillagod a sorsod elé.
Álmodd meg, hogy milyen legyen
rövid életed,
képzeld el, higgy, szerencsédet el
is érheted.
Nem is oly régen jött világra egy angyal,
Nem ám csendben, hanem sikító hanggal,
Mára már mosolyból áll minden éber perce,
Ádám lesz a neve, nem pediglen Bence!
...lépéskényszer,
rossz megoldás a
vendégmunkás státuszba
süllyedés,
hiába dolgos a kéz,
darabszámba mész!
Mikor mondjam el, és mondd, kinek,
hogy nyomnak a rám helyezett kövek,
ezek elmúlt éveknek azon nehezékei,
melyeket rám tettek mások, s lelkem cipeli.
Hatvannyolc éved elszaladt,
őszre fordult már a hajad,
körém fonod fáradt karod,
kezembe temeted arcod.