Családdal kapcsolatos versek
Havas szakállú télapó
Nehéz szánját húzza-vonja.
Teli zsákja dudorodik,
A sok játék nagyon nyomja.
Adventnek első vasárnapján,
amikor a csöndes várakozás
reményekkel tölt el bennünket...
hozzád fohászkodom, Istenem...
a világ oly kegyetlen s gonosz,
áldd meg, Uram,
kérlek, a drága családom!
Távolba nézel, látod az úton,
apró lépéssel jön egy leányka.
Arcát jeges szél hasítja fel.
Megvédi testét meleg kabátja.
Nehéz most a lelkemnek terhe,
kisfiam, ha Te jutsz az eszembe,
bárcsak tudnád, Te mindig velem vagy,
álmomban is látlak, e kép el nem hagy!
Hallod, halkan, fájón suttog az erdő.
A harmat könnyei szívremegtető.
Reszkető levelekből lett szemfedő,
Színes avar, mi lett levéltemető.
Ha sorsod messze is vetett,
Most a szíved hazavezet.
Csillag jelzi a jó irányt,
Sötétben is hazatalálj.
Addig maradsz gyermek, míg szüleid élnek,
amíg a szívedhez élőn hozzáférnek,
amíg látod őket, s nem fáj a hiányuk,
míg gondjuk van reád, s neked gondod rájuk.
Ha már nem leszek köztetek, ne sírjatok értem!
Már nem vezet felétek hozzátok az én léptem.
Legalább már akkor tovább engem ne szidjatok.
Ajtót már rátok nem csukhatok és nem nyithatok.
Önzetlen vásárlás fekete pénteken
Órák telnek el, várakozás,
türelem kapuja zárva,
mikor nyílik bolt ajtaja,
vásárlási lázban ég a család.
Együtt a család
Valamikor, régen, úgy negyven évvel ezelőtt
Feleségemmel ketten álltunk az élet előtt.
Vagyis pontosabban az élet állt mielőttünk,
A jövőnktől nagyon sok minden szépet reméltünk.
Szeretném, ha Atyám lennél,
Szerető Atyám!
Szeretném, ha soha el nem vesznél,
Szerető Atyám!
Jégeső zúdul le a tikkadt tájra,
A házak falát áztatja irgalmatlanul.
A házakban bent meleg van, s én fázom,
Miért sír a lelkem válaszul?
Apró gyermekként tényleg elhittem,
hogy valóság vagy, és figyelsz mindent,
ezért próbáltam jó gyerek lenni,
rosszat soha senkinek nem tenni.
apevák
VOLT...
két nagy
cipő más-
más utakon
haladva egykor