Családdal kapcsolatos versek
Nem hittem eddig sem, sohasem,
Hogy számítok valamit...
Csenge csecsemő csintalan
Csodálatos családanya csendesíti:
Csemete, csemegét csipegessél.
Omlik a tér, bátyáim.
Omlik az élet, omlik résein,
A fájdalom ajtaján át
Lép ki a semmibe,
Hajnalán gondolatok teremtésének,
Semmissé téve reményt, örömöt...
Ellenség olvassa az írásaim, adventem tavaly értük ajánlottam
Mennyire boldog az, aki más keserítésén boldog?
Mennyire megy el az, aki mindent annak köszönhetett,
a másik vidéki naiv döntést hozott?
Leendő gyermekeimnek
Mondd, fiam, merre vagy?
Hadd halljam a hangodat!
Rozsdaföld zöld darócleplével
Szél játszik
Síri halk suhogásként szélzúgás
Hallatszik
Alig emlék a virág meg a fű
Érzésem keserű...
Fiú felnő apa nélkül
csügg az anya szeretetén
apa - vágya el nem évül
sötét felhő az életén
- felhő -
sötétséget húz az égre
szívében a hiány mélyül
lelkét ezer harag tépte...
Farkas-lélek fájdalma
Iszonyatát vinnyogva kiadja,
Balhitből vicsorgó pofáját
Áldozata húsába vágja
S tombolva marcangolja.
Ti vagytok az én múltam s jelenem ma,
mit átfogott az évezredek rozoga csatja.
Vaskos kötetben látom óntinta neveitek,
mi kifakult ugyan, de a tanuk helye.
Nem is sejtettük, hogy az lesz,
emiatt volt teljesen véletlen...
Fáj, hogy nem tudlak elengedni.
Félek elmenni.
Látni akarom még szellemed,
Mi megnyugvást adna nekem.
Temetőkapu nyikorog,
rendre elsápaszt a magány,
egymás mellett sorakoznak
földben lévő, apró szobák.
Apu
Milyen jó is volt,
Mikor még volt apám...
Istenem!... Te jó ég!
Hogy lógott a cseresznyefán!