Családdal kapcsolatos versek
Egy parányi szív most dobogni kezdett,
ezernyi ős tebenned öltött testet.
Új vágyak, szenvedélyek, új remények
övezik körbe az aprócska lényed.
Körbevesz a szeretet,
Ápol, vigyáz - szíved ver!
Körbeölel, érzed ezt?
Valóság - nem képzelet...
Szívem szép álma immár börtönbe zárva,
édesanyám fáradtan ül a mennyországban.
Ahogy tekintetem a céltalan semmibe téved,
most hirtelen melegséget érzek.
Anyukám mesélte: mikor megszülettem,
örömkönny ragyogott nevető szemedben,
átjárta lényedet a boldogság, áhítat,
én pedig bömböltem, én, a várva várt fiad.
Ó, milyen szép, milyen csodás!
Csak állok és tátom a szám.
Kicsiny falum látképe tárul elém,
előpattan sok szép emlék.
Újra a régi helyen
Szép, gyönyörű napsütés.
A másik közeg lemond erről a helyről.
Teljesen mindegy, miért. Nem is érdekel.
A lényeg, hogy ismét itt lehetünk a gyerekekkel.
Köszönöm
Eddig féltem megnyílni előtted,
De kinyitották szemem éretted.
Lenyugodtam...
És már nem zavar a pár kiló,
Mi ingem alól kilóg!
Csak jele a békének,
Mit álmomban velem éltél meg.
Kulcs nyikordul,
ajtó csattan,
itt van végre,
megjött Apa!
Négy fal között pattog a fájdalom
Páraként csapódik le
Penészt képez a falakon
Csalódás és megrepedt életek
Félbetört emberek
Tudom én, hogy nagyon sok a munka,
pénz is kell, sőt lyukas a ház zuga -
De hát nekem ez akkor sem fontos!
Nézzétek, friss csokrot szedtem nektek
a tarka rétről! - Most segíthetek,
apukám? Nem vagyok én porcelán!
Elfújta az idő gyermekkorom,
Mint papírmasét az őszi széltolás.
Kezemben rímköteg andalog,
S gondolok rád, ahogy ringattál.
Egy senki vagyok.
Senkinek születtem.
Anyámnak gond, apámnak teher.
Nem várt gyerek.
Majd árva apa.
Anyám szerint a Sátán maga.
A Pince őrzői
Csendesen fúj már az őszi szél,
a madarak elvonulnak.
Az omladozó Pince felett
a felhők beborulnak.