Családdal kapcsolatos versek
Kislányként belebújik anyja cipőjébe,
akár egy felnőtt, komoly nő, benne úgy tipeg,
mintha tudná, ami most még csak móka, játék,
majd komoly lesz, ha ifjú hölgyként tűsarkút vesz,
és a férfiszíveket sorra hódítja meg.
Ugyan ez a szám nem kerek,
Mégis ez mérföldkő neked,
Sajnos, ajándékot nem adtam,
S ezt nagyon bántam.
Virágot küldök neked, mely el nem hervad.
A mi szeretetünk is ilyen, soha el nem múlhat.
Poétának lenni nem egyszerű dolog,
nehezen születnek a rímes verssorok.
Most is csak itt ülök, de ötletem semmi,
honnan tudnék tüstént gondolatot csenni.
Addig szeress, míg itt vagyok,
nem lehet tudni a holnapot,
az ölelésem végtelen s te engedd,
hogy így legyen!
Megrepeszt a teher, majd belegebedsz,
undorral kullogsz, így leheveredsz.
Magad alá, magány meg miegymás,
bejárt az úti-cél, és nem vagy pelenkás.
A nevelés egy szép, nemes,
de nagyon nehéz feladat.
A jóra akarsz nevelni,
a probléma viszont az,
hogy néha még te magad is
- mi a jó vagy épp mi a rossz? -
talán bizonytalan vagy.
A házasság komoly dolog,
Mégsem vesszük komolyan!
Kiment divatból a hűség,
Türelmünk is odavan.
Bocsánatkérés Apukámtól
Annyira sajnálom, amit tettem,
Hogy veled így beszéltem,
Visszaszívnám, ha lehetne,
De sajnos, ez lehetetlen.
Dél-keleti fenyő-hegylánc.
Óh, ily csodás tájat nem látsz.
Ha a jéghideg szántóföldek mellett
hazafelé tartok egy fullasztó nap után,
a te bánatod hurcolom magamban,
amit tőled lestem, apám.
Anyánknak te vagy az elsőszülött gyermeke.
Tőled szebbet, nincs az a festő, ki festene...
Működésképtelen család voltunk.
Magyarságunk rendkívül riasztó,
hol semmi más nem volt eltűrve.
Bármi, amit más nyelven olvastam vagy mondtam,
a hangos magyar által le lett gyűrve.
Elfogadást adtam,
és nagyobbat kaptam,
mert igazán nehéz