Versek a csókról
Te nem vagy szerelme,
S ő rám se hederít.
Ez már három éve
Egyre lentebb taszít.
Ajkával illetett az éjjel,
Majd egy punk lány csókolt széjjel...
Kortyolod kávédat
kora reggel velem,
mellettem ülsz balról...
Karácsony napján
A fenyőfák ágán
Mókusok kergetőznek,
Ők ma egymástól
Csókot csennek.
Ropog két lábunk alatt a friss hó,
Ahogy lépteink összhangra lelnek.
Kezed melege, mely most lelkemnek
S testemnek ad erőt, forrón folyó
Oly régóta ábrándoznak
Róla már,
Két harmatos rózsaszirom
Csókra vár.
Sóhajodon ülök, rajta utazom,
ólom a levegő, átlátszó nyugalom,
ha puha ajkadtól bűnös a tudatom,
akkor az zsarátnok, nékem jutalom...
Szerelmes csillagom Égen és Földön,
Tündéreim! Lelkem eped értetek,
Élek, és majd meghalok nélkületek,
Csak egy csókot adjatok nekem kölcsön!
Rád néztem, és tüzet láttam
akkor - lehet, épp álmodtam,
boldogságodtól fázok én,
mint télen meggyfa tetején.
Milyen kegyetlen az élet,
Azt szeretjük, akit nem lehet.
Tiltott gyümölcs oly édes,
Lopj egy csókot, ha lehet.
A szíved a börtön,
Mibe be akarsz zárni,
S mikor azt mondod,
Hogy rám fogsz várni
Ugrik a béka kerek kis tóba
a gólyák elől,
ahogy csak bír,
- fátyol alól,
a ködből messze
feljön az égre a hajnali pír.