Versek a csókról
Loptam már annyi mindent,
mosolyba srófolt sóhajt,
hamis hazudozástól
be nem teljesült átkot,
pokrócot, mert te fázol,
mert átázott az inged
és a farmerkabátod
Milyen keserű a szerelemnek dallama,
Mikor csak várod, hogy megcsókolja ajkadat.
Egy véletlen pillanat,
Apró mozzanat,
Hirtelen az idő is megállt,
A villanás eltalált...
Telt ajkaddal csókol az est,
Hold fényénél kering a vágy,
forró lehelet simogat, mint
könnyed szél virágok bimbóját.
A közös mozizás
Az élmény annyira friss,
Nehéz róla akár csak írni is...
Próbálok magamhoz térni,
De ezt ajkad emléke nehezíti.
Ébredés egy rókaszemű lány mellett
Napsugár szűrődik az ablakon be,
utat tör magának szemeimhez.
Megtöri álmom az égitest fénye,
eszembe jut a reggelnek ténye.
Egynyári pillanatkép, óperenciás tengerkék,
Pezsgőbuborék fújta, szélhámos esték,
Csuklómon tinta és egy hamis szalag,
Reggelre egy habcsók, ami még maradt.
Legyen a húsvét nekem is csoda,
hadd ünnepeljem a Feltámadást,
halkuló hangom érjen el oda,
ahol remélek tavaszi varázst.
Szívem egész nap izgult
Ez nem egyszerű sétának indult
Sokáig készültem lelkileg
Mert féltem ez téged megijeszt
Kikukucskál a paraplé
Egy letenyefa árnyékából,
És a Holdvilágot látja
A Nap titkos játékából.
Ajkaid íze, akár a cukor,
Egy frissen mosott lepel rongya,
Illatával belém gázol,
Szerelmemet csak megrontja.
Első csók
Odamentem hozzád, és átkaroltalak,
Aztán szekrénynek dőltél, és megcsókoltalak.
Remegett testem és szívem is,
De magabiztos léptekkel hagytalak ott mégis.