Versek az életről
Az ember ez a furcsa szerzet,
megélt már sok kínt és keservet,
reméli, jóra fordul sorsa,
s mindig a másikat okolja.
Jövőm ködében tántorgok, szabadságvágyam semmit sem ér.
Elszorul a torkom, árnyékba búvik, ki megtorpanva él.
Feszítem lelkem, új erővel indul minden újabb napom.
Reszket a térdem, de lehúzni végleg én mégsem hagyom.
Nem rajtam múlik
Nem tudom, hogy mit tegyek.
Fogjam magam, és elmenjek?
Továbbra is próbálkozzam?
Nehéz döntés ez, elkárhoztam.
Szavaid úgy hatottak rám,
hogy ép ésszel már feldolgozni nem tudtam,
ezért kivetítettem éjszaka egy álomban.
Az álomban a zeneiskolában voltam,
egy régi ismerős beszélt hozzám izgatottan.
Egyszer talán mindenki célba ér,
de nem mindenkinek terem babér,
csak aki tudja, hol kell nyalni,
- és az elveit képes feladni -
bízhat majd a földi mennyországban,
csak ő részesülhet a megbocsájtásban.
Biciklis cikázik sok kocsi között.
Elütik, mert őrangyala nem őrködött.
Szeretem nézni az égen a repülőket.
Vajon hová, milyen úti célra repülnek?
Az inspirációnak belülről kell fakadni,
Mert ez fog rád húzóerőként hatni.
Mikor egy álom valósággá válik
Én nem akarok elveszni a hétköznapokban,
Már nem tudok élni szűk keretekbe szabottan,
Lelkem mindig is szárnyalt, már testem is követi,
A világ szépségét most már szemügyre veheti.
Gigacég ellen nem nyerhetsz - lendületes rapszöveg
Gigacég ellen nem nyerhetsz.
Bezsebelt bírákkal incselkedsz.
Kidobott pénz, fogy a léd - ez malomharc!
A dicsőség ma nem azé, aki itt a jó arc.
Megtalálni valakit oly nehéz,
akivel leéled életed peremét,
a boldogságot keresni kell.
Teszi dolgát a test vakond-vakon,
erek alagútján szalad a vér:
piros szövet, verő-gyűjtő vadon,
sejtett sejtje ad-vesz és visszatér.
Állok a pincénél, innen nézek alá,
apám jő felfelé öregesen, hosszan,
lopóban a vállán veresbor csilingel,
ócska cipője a lépcsőn meg-megcsosszan.
Szívemből
Nem tudom, mi az,
amit mostanában érzek.
Sokszor csak
magam elé nézek.