Versek az életről
Andalog a hűvös éjjel,
takargat az ezüstjével,
kergeti múló nap gondját,
csendnek adva fáradt hangját.
Tíz sorban mindent "eldalolni
mindent, mi fontos, hogy lehet?"
Hogy abba minden beleférjen:
gyűlölet, közöny, szeretet.
Mikor vágy fényében már nem füröszt a nyár,
szerelmes holnapok ölelése nem vár...
Itt beérik a kérdések sora,
Kóstolhatod: mit, miért, hova?
Keserű könnyeket taszító vágyainkon tova
A gördülő képeket,
A csípős képszelet tolja az arcunkba.
Szorongok és fázok, átjár a rideg, hűvös éj.
Az éjszaka nem ér véget, nincs remény.
Nagyon szeretlek, Gábor!
Te vagy nekem örökre!
Imádlak, Szívem, Gábor!
Szerelmesen veled!
Ne csukd be az ajtót,
Ne menj el!
Most nem hiszed el, hogy
Mi vagyunk az életed.
Sietni kéne
Svédszekrényeket dönteni
Kilométert haladni hol mások még sétálnak
Csodás világ a fekete
Oly népszerű
Benne élni alku...
Miért kell mindent elrejtenem?
Nem tudják sokan, mire gondolok,
Mikor belsőmet ragasztóval gombolom,
Csak keserűség látszik gyakran mellettem,
S ha feltépik, mi kék volt, szürke lesz felettem.
Gaz s butító ostobák trendi
dudva-hada csüng ma a menőség létrafokán!
Butító maszlagokat gaz televényként
vastag show-ban fröcskölnek szét,
s testi kapcsolatok felmagasztosult
Mindensége kutatón
kíváncsiskodó kamerák kereszttüzében zajlik;
megalázón is félreértett fekete-komédia!
A kádban ázom,
A békét várom.
Választás kérdése a remény,
Nélküle túlélni kemény.
Maradj velem,
fehérszárnyú csöndmadár,
vállaimon pihenj szelíden.
Lelkem alatt hű fészket raktál,
te sosem leszel már idegen.
Száraz, nagy levelet zörget a téli szél...
Hah, ki jár erre, ki nyög,
Emlék kit kísért?
Láthatatlan sorok sejlenek fel rajta:
Vándor, ismerd meg életünk sorát!
Hiába, hogy mindennek felmegy az ára,
szíved a világra sose legyen zárva,
tanuld meg a sorsod emberként kezelni,
hogyha sokszor fáj is, bármikor nevetni!