Versek az életről
Írogatok...
Mostanában írogatok
Regényeket, verseket.
Egyszer jó, de néha rosszabb...
Ki a fene érti ezt.
Csinálod, mert mindenki csinálja,
Azt mondjak, muszáj, mert ez a normál,
De ki mondja? Ki találta ezt ki?
Ha érzed, hogy dobban a szíved, még élsz.
Ha érzed, hogy fáj a lelked, akkor még élsz.
Gondolatod fájó emléket idéz fel, még élsz.
Eljön, hogy nagyot fordul a természet,
már másképp int búcsút az ősz a nyárnak.
Rám is hat, szinte béklyót dob a vágynak -
áthatja lelkemet is az enyészet.
Vidd el üzenetem
Szárnyalj galambon sebesen
Szárnyakon erdőn mezőn tengeren
Egyszer tán boldog volt még hernyó korában,
Lehet, bár nem tudom, akkor még nem láttam.
Biztosan mosolygott zöld levelet rágva,
Vagy csak kúszott-mászott vad fényben pompázva.
Itt kenyér a vajízű margarinnal,
az égen fenn meg ragyogó csillagok.
Mit érdekel, sorsom nyakamba mit varr?
Holnap elmegyek, de ma még itt vagyok.
Apró kis fadarab, melyet eldobott gazdája,
Hontalan minden reggele és éjszakája.
Sokan fognak kezükbe ily apró fát,
S faragni kezdik belőle lelkük egy tárgyát.
Hé, Ember!
Mondd!
Ember vagy-e még?
Ember vagy-e még egy világban,
melyben magad is kárhozol?
volt csend, hang, zaj
és hit, remény
és egy őrült álomkép
Hinta-palinta
A szerelem libikókája nem mindig van egyenesben.
Ha az egyik oldal süllyedni kezd, a másik felemelkedik.
Mit érez a szív
...melyet elhágyott az anya?
Akit egy szerető szív, ha újra hív,
ez mit se számítana...
Kényelmetlen az életem,
de még van, és ezért (?) hordom,
mint Azt a ruhát: büdösen,
szakadtan, néha kimosom
Iskolába engedtek el a szüleim,
itt új szavakat hallanak a füleim!
Tíz órára megéhezek, mint a sáska,
nehéz az én vállaimnak még a táska!