Versek az életről
Beceneve a cica, mert szereti őket,
a dorombolós, cuki kis emlősöket.
Háza táján neki nagyon sok van,
elveszik a macskabirodalomban.
Nyári mezőkön libben a téli fény,
Forró szellő hevíti szívemet,
Bennem él a régi élmény,
Szürkén látom a színeket.
Elmúlatott vágyaim,
ma emlékezem,
kísértek álmok
és kísérteteim,
hittem az életben,
hittem, szerettem,
hittem az örök Társban,
kit soha el nem feledek.
"Ne menj!" - ezt sosem mondtad,
S közben tegnapjaim rongyait velem együtt csomagoltad.
Majd szakadt aljú batyum a vállamra akasztottad,
Végezetül pedig kezembe vándorbotomat nyomtad.
Tünődés
Egy elnyűtt, öreg Pilon vagyok
kettőnk mély szakadéka szélén,
s a töméntelen súly: mi görbít,
megveti lábam léted mélyén...
A múltba visszatekintés
Ami a régi időkben nem sikerült,
Ma már valósággá vált.
Idejekorán tervezésnek tűnt,
Most már igaz lett az eltervezett báj.
Vagyok az, aki
valakinek
én is valaki,
sértő, néha sértett,
értőn meg nem értett.
Uram, pusztában bolyong e nép,
az éj oly sűrű és oly setét.
Nap hevét viseli nappalon,
s a szomja nem enyhül hajnalon.
Nem enyves
Szegényes zsebben
nincs aranyat érő pénz.
Nem enyves a kéz.
Mi szép szememnek,
Azt szívemmel látom,
Lelkemmel ölelem,
Oly gyönyörű álom.
"Mint oroszlán, ki ketrecében bömböl,
az öreg bácsi kerti utat döngöl".
Beleadja minden kínját és baját -
mintha most csinálná utolsó útját.
Annyira hiányzik az oxigén,
mint sírba tett virágnak a tiszta fény.
Nem tudom, mitévő legyek,
merre menjek, vagy mit tegyek.
Bánatomnál üldögélve
Boldogságom nézem régen.
Kócsérozik, ritmust táncol,
Néha-néha felviháncol.