Versek az életről
Mint mikor vihar után kisüt a nap.
Úgy jött nekem ez a gondolat.
kitaposott út,
keresztező kátyúi
- tanösvénytérkép -
***
Reményeim, álmaim követni akarom.
Vezet engem bárhová a fénylő, szép csillagom.
Lelkem, ha kitárja szárnyát az égnek.
Felrepít, mint angyalt a képzelet az égbe.
Távíró póznákon suhanva
halkan duruzsol a lét.
Gondod legyen, a nagy zajban
megértsd az üzenetét.
Van két fél,
Az egyik él,
A másik fél,
De mert az egyik folyton fél,
Másik sem igazán él,
És bár megvan a két fél,
Nem egész, mert egyik fél...
leszállt az este
minden kis fecske
fészkében pihen
csendes a táj
Nem azért írok, hogy valaki dicsérettel halmozzon el.
Nem azt mondom, jólesik.
De mikor holtpontra jutsz
S nem jutsz sem előre,
Sem hátra,
Van egy holtbiztos pont.
Izgalmas világ tárul eléd.
Az óvónéni feléd tárja kezét.
Sok újdonság vár az utadon.
A kis sikerek pedig a jutalom.
Versben és európai stílusú haikuban, valamint 10 szavasokban meditáltunk
Fény kikandikál
A hajnali felhőkből.
Sugara villog.
Önfegyelem az érzelem tudatos irányítása,
Kitörés vagy elfojtás megakadályozása.
Nem tudom, hogy meddig lesz még alkalom,
engedjetek, kérlek, szólanom,
hogy elmondjam, mily nagy dolog élni,
és legyen mód mindezt továbbmesélni;
és ha kezetek ügyébe akad,
aggassatok számra igaz szavakat,
de ne számítsatok szép beszédre,
mert magam sem tudom még, mi lesz a vége.
Előttem zárt kapuk valának,
de elfásult, nagy magányomban
utat nyitok a boldogságnak.
Valahogy nem az a sors jutott,
Valahogy nem az aranyérem,
Valahogy az én szívemet
Elcserélték nékem.
Éppenhogy csak vers,
éppenhogy csak élet,
rohangálunk világunkban,
mint kaptárban a méhek,
úgy gyűjtjük a mézet.